FELHÍVÁS!

Sziasztok!

Előre is elnézést kérek, hogy nem új részt írok most, de nagyon fontos lenne a segítségetek, és csak 1 percetekbe kerülne.

Az R5 -bőll Riker valamelyik nap kiírta twitterre, hogy 2017-ben újabb turnéjuk lesz. Mi R5erek most egy koncertért kampányolunk, mivel mi 2013-ban is, 2015-ben is kimaradtunk, de most már szeretnénk, hogy jövőre legalább 1x fellépjenek Budapesten. Nagyon egyszerű lenne a feladat.

A feladat ez lenne:

1. Nyisd meg a facebookod és/vagy twittered és/vagy instagrammod.

2. Írd ki ezt: #R5toHungary2017

3. Instagrammon fotóval együtt tudod cskk kitenni, de twitteren és facebookon nem kötelező a kép, csak ha akarsz kitenni

4. Oszd meg ezt a posztot, hogy minél több emberhez eljusson

Látod! Az egész csak egy perc volt, nem több :)

Köszi a segítséget!

Nyári "nyitva tartás"

Kedves Olvasóim!

Nagyon köszönöm, hogy eddig ennyien olvassátok a blogomat, de sajnos néha nem jön ihlet. De a lényeg, hogy most a nyári megjelenésekkel kapcsolatos infókat írnám ki.

Minden héten 2-3 részt tervezek, de inkább 3-at, amelyek az alábbi időpontokban fognak megjelenni: hétfő-csütörtök-szombat

Na, már most, mint tudjátok, senki se ül egész nyáron otthon, így én se. Az alábbi időpontokban BIZTOS fog módosulni a megjelenés:

2016.07.04-07.08-ig táborban leszek ( tehát jövőhét hétfőtől péntekig)

2016.07.30-08.05-ig megint táborba leszek ( vasárnaptól péntekig)

Mivel vonattal az első esetben 2x, a másodikban 3x át kell szállnom, ezért nem érek haza valami hamar egyik táborból se, ezért ezekben az időpontokban fog a három rész megjelenni:(szombaton 07.09-én és 08.06-án vagy vasárnap 07.10 és 08.07).

Persze más váratlan programok is közbe jöhetnek. Általában a részek este 21-22 fele fognak fent lenni. Ha legkésőbb 22:30-ig nem lesz fent hétfőn-csütörtökön vagy szombaton akkor aznapi részt a következő alkalommal rakom ki.

Szép nyarat kívánok mindenkinek! :)

1 Week punishment?

Sziasztok!

Őszinte leszek, az utolsó pár részt el kellett olvasnom, hogy tudjam, hogy hol is járunk. Szóval igen, az író is néha elveszti a fonalat, főleg egy hét kihagyás után. Na, de itt az új rész :)

Na, igen. Itt a nyári szünet végre és csak itthon ülök. Persze mindenki elfoglalt, én meg már lassan minden napomat a Brigivel való skypolással töltöm el - lassan kezdem azt hinni, hogy az egész nyaram a skypolásból fog állni, és a skype cége meg kitüntet a legkitartóbb skypoló díjjal :/ -. Na, persze Rikerék is állandóan mondják, hogy menjek el valahova - na, igen, de kivel??????? - .

 - Riley - kiálltja apa.
- Megyek - kiabálom - Bocsi Brigi, majd még beszélünk.
- Ok, szia!
Leszaladok a lépcsőn, és apuék a konyhában várnak, nagyon komoly arccal, mintha nem valami egyszerű kis dolgot akarnának közölni pl., hogy elfogyott a kedvenc narancsleved; ettől sokkal komolyabb volt az arcuk.
- Mi a baj - kérdezem.
- Csupán, hogy lassan egy hete szünet van és minden nap csak skypolsz - mondta apa.
- Jó, tudom, de...
- De elmehetnél, most mikor lehet.
- De senki sincs itthon. Mindenki ide ment, oda ment. Mégis kivel menjek?
- Ezért találtunk ki anyáddal egy nagyon jó dolgot.
- Ajaj - csúszott ki a számon - mégis mit?
- Elmész Ratliff nagyiék nyaralójába. Davevel is már elég rég találkoztál és beszéltél. Itt lesz az ideje. Ma kora délután vonatra ülsz és két óra alatt ott is vagy.
- Komolyan mondod?
- Igen. A vonatjegy már megvan, csak össze kell csomagolnod.
- De...
- Semmi de. Irány, különben lekésed a vonatot. Fesztiválra nem akarsz jönni, te mondtad, a barátid nincsenek itthon, úgyhogy itt az ideje, hogy te is élvezd a nyarat és ne bent ülj.
- De...
- Riley - szólt rám anya - menjél.
Megadóan elindultam a lécsőn felfele. Persze, tudom, nem lehet állandóan a gép előtt ülni, meg Davvel is már nagyon szeretnék találkozni, ami azt illeti, de már most menni, hát...
Dühösen leráncigálom a szekrény tetejéről a bőröndöt és levágom az ágyra. Beledobálok minden féle nyári holmit, aztán a kis pipere cuccok, cipők és stb. A laptopomat a ruhák tetejére gyömöszölöm, majd lecipelem a lécsőn.
- Kész vagy?
- Aha - mondom.
- Akkor menjünk.
A kocsival lehajtott apa a felhajtóról majd elindultunk az állomásra.
 Az állomáson vettem egy vizet az útra, majd felültem a vonatra. Hurrá, jó kis két órás út. Már "nagyon" vártam. Gyorsan előkapom a mobilom és elkezdem tárcsázni Davet.
- Szia Riley!
- Helló!
- Mizujs? Nem írtál vissza messengeren.
- Igen, mert útba vagyok hozzád.
- Hogy?  Komolyan?
- Aha, még két óra vonattal. Apáék kitalálták, hogy menjek, hogy ne bent üljek egész nap.
- Ja, értem. Kimegyek eléd jó lesz?
- Aha, de hogy megyünk haza?
- Megvan a jogsim.
- Komolya? Nem is mondtad.
- Ezt írtam meg messengeren.
- Ja - nevetés - akkor gratulálok.
- Köszi, majd akkor ott leszek érted.
- Ok. Szia.
A vonatút talán már mégse lesz olyan vészes. Az, hogy találkozhatok Davevel és nem kell unatkoznom már kedvet csinál ehhez az egész úthoz.

-2 óra múlva-

A vonat lassan gördült be az állomásra, így még hosszabbá téve a pillanatot, hogy láthassam, hogy megölelhessem őt. Annyira hiányzott már. A vonat lassan lefékezett, én pedig elsőnek pattantam le a vonatról. Egy nagy vonatállomáson találtam magam. Talán a tizenötödik vágány lehetett, nem figyeltem, csak a nagy emberáradatban az Ő arcát kerestem. Annyi sok ember. Leültem egy padra, megvártam míg csökkent a tömeg, sőt, hirtelen semmivé lett, mikor elindult a vonat, csak pár ember lézengett a peronon. A lejárónál megpillantottam őt. Egy fehér és egy vörös rózsával a kezében rohant felém. Hirtelen azt se tudtam mit csináljak. Fussak felé? Nem, hisz mindjárt ide ér. Üljek vissza? Nem, nem semmiképp. Csak álltam és vártam. Mikor odaért hozzám megcsókolt. Olyan volt, mintha pillangók repkedtek volna a levegőbe és szárnyalnék.
- Jaj, már azt hittem elkéstem - mondta a csók után.
- Nem dehogy! Csak én keveredtem el egy kissé.
- Hát ebben a tömegben, ami itt szokott lenni nem csodálom.
- Alig vártam, hogy lássalak - mondtam.
- Én is. Na, de gyere, a kocsi kint áll, úgyhogy mehetünk, és gondolom nem akarsz itt éjszakázni
- Hát igen.
Nevetve mentünk ki az állomásról. A kocsiba, pedig  jót beszélgettünk. Este ott aludt nálam - félre értés ne essék ő a vendég szobában én meg az enyémbe :P :D -.

- Másnap -

 Reggel először is felhívtam anyuékat, hogy minden oké. Reggeli után elmentünk Davvel a partra, bicikliztünk, sétálgattunk. Este megyek át hozzájuk vacsizni.
Gyorsan előkerestem valami normális ruhát, amibe nem nézek ki úgy, mint valami hülye - hiába mondja Dave, hogy minden ruhába gyönyörű vagyok-. Lezuhanyoztam és eljött az este hét. Dave még képes értem eljönni, pedig itt laknak a szomszédba.
- Akkor mehetünk.
- Aha
Mikor beléptünk a házba, a bátyja ugyan olyan furi volt, mint mindig, de ezt nagyon is szerettem benne. Nem a szigorú, oltalmazó, hanem egy kicsit széjjel esett, dilis, vicces bratyó. Dave bekisért az étkezőbe, és nagy meglepetésemre a szülei is ott voltak.
- Jó estét - köszöntem udvariasan.
- Á, szervusz Riley - ugrott fel az apja - örülünk, hogy itt vagy. A nevem Tom, a feleségem pedig Clarissa.
- Örülök. A nevem Riley Ratliff.
- Ülj le Riley - mondta Dave és elhúzta a széket.
- Köszi.
- És Riley te hány éves is vagy?
- 15.
- És te hol élsz? Már csak azért kérdezem, mert Dave mesélte, hogy ritkán tudtok személyesen találkozni.
- Igen. Én Los Angelesbe élek. Most egyedül jöttem nyaralni, de szerintem a szüleim is hamarosan jönnek majd utánam, de dolgoznak most.
- Á értem - mondta Dave apja.
- És mivel foglalkoznak a szüleid kedvesem - kérdezte Dave anyja.
- Zenészek. Egy bandában - mondtam kissé félénken.
- Valóban?
- Az R5-ben - mondta Dave és leült mellém.
- Igazán? Mi szerveztük le a Barcelonai koncertjüket.
- Valóban?
- A szüleim koncert szervezéssel is foglalkoznak - mondta Dave.
- Á, az remek.
- Kész a vacsi - jött be Dave bátyja - lasagne lesz.
- Az jó lesz fiam - mondta Tom.
Vacsora közben kellemesen elbeszélgettünk, hamar elment az idő. Este tizenegykor viszont menni kellett.
- Haza kísérlek - mondta  Dave.
- Köszi.
- Riley! Mielőtt mennél.! Szívesen megismerkednénk a szüleiddel. Mikor fognak jönni?
- Nem tudom pontosan, de megkérdezhetem tőlük.
- Az nagyszerű lenne. Jó éjszakát!
- Jó éjszakát!
- Ja, Dave, gyere egy picit ide - hívta oda az anyukája.
2 perc múlva Dave lazán jött vissza, majd bezárta mögöttünk az ajtót.
- Mit mondott anyukád?
- Hogy maradjak nálad, persze ha nem bánod.
- Felőlem - vontam meg a vállam.
- Fontos dolgokról akarnak a bátyámmal beszélni.
- Aha.
Bent beszélgettünk a szüleiről, meg, hogy nem örül, hogy ilyen váratlanul állítottak be.
- De hisz a szüleid.
- Tudom, de szólhattak volna.
- Jó, de na. Most itt vannak, örülnöd kellene.
- Igen, de gondolom miről akarnak beszélni a bátyámmal.
- Miről?
- Nem akarom elmondani, amíg nem lesz biztos.
- Ahogy gondolod.

- 1  hét elteltével -

A héten rengeteg mindent csináltunk. Dave szülei elvittek minket kalandparkba meg minden féle jó helyre. Persze rengeteg időt töltöttünk kettesbe is, ami nagyon jó volt. És Dave már egy hete nálunk alszik, ami azért volt nagyon buli, mert így legalább többet tudtunk beszélgetni.
Ma kellemeset sétáltunk a parton. - Egyébként a rózsáim még mindig megvannak és egyszerűen gyönyörűek - . Haza felé menet éreztem, hogy lesz valami baki vagy nem is tudom... valami váratlan. Nem is tévedtem sokat. A házunk közelébe érve megláttam egy nagy szürke, ismerős kocsit a feljárónkról.
- Ne - hőköltem meg.
- Mi az?
- Szerintem itt van az egész banda, vagy legalább is páran.
- Tényleg. Menjünk! Gyere! Nézzük meg!
- Oké.
Futva értünk a házhoz. Bementünk. A kanapén mindenki ott ült és ott voltak Dave szülei is.
- Ő... Helló - mondtuk egyszerre.
- Sziasztok - mondták vidáman.
- Riley van számodra egy hírünk - mondta anya
Folytatás hamarosan :)

Visszatértem :)

Sziasztok!

Örömmel jelentem be, hogy sikeresen túl vagyok az irodalom és hittan vizsgáimon. Irodalomból az egyik legnehezebb tételt húztam Radnóti Miklóst ( nem Radnótival vagy a tétellel volt a bajom, hanem az egy oldalas verssel hozzá :/). Na, de lényeg, hogy mind a két tantárgyból megkaptam az 5-t, és már jövő héten csak bankett, bankett próba, ballagási próba, szombaton meg ballagás.  Szóval nemsokára fenn lesz az új rész. :)

Egy kis szünet

Sziasztok!

Sajnos a vizsgáimra való tekintettel. az elkövetkezendő 1 hétben nem tudok részt posztolni. Leghamarabb vagy 06.09-én délután, vagy 06.13-án szintén az esti órákban. Sajnálom, hogy most így alakult, megértéseteket köszönöm!

Weekdays?

Már vagy 3 hónapja suliba járunk és minden úgy a feje tetejére állt. Csak szakmai órák - vagy hogy mondják ezeket - vannak, de azok is elég kemények. És a skacokkal is nagyon keveset beszélek, de hál istennek Davvel elég sokat, ami nekem ebben az egészben jó.
 Na, de, hogy az osztályunkról szóljak egy kicsit. Az oszály kemény 12 fő. 6 fiú és 6 lány. Nos, már azt tudom, hogy aki velem egyszerre volt a felvételin, az a vörös hajú srác, ő Alexander. Nagyon kedvese és segítőkész. Egyedül talán Helgával van mindenkinek baja. Hát, na.

Tánc

-Maguk két bal lábasok - ordítja Michael tanár úrat ( egyébként itt nem kell hozzátenni, hogy tanár úr)- mit gondolnak ez a béna képző.
A 6 fős csoportunk csak csendben ül és néz, Alexander, pedig csak röhög magában. Bár, nekünk is ezt kellene, mert a tanárok mondták, hogy ez a tanár egy kissé szigorú, de ne vegyük magunkra.

Miután ennek az órának vége lett, rohanás az ének órára és így tovább, főleg most, hogy fellépésünk is lesz, szóval most ezerrel dolgozunk. Bár, mostanában bele is feledkezek ebbe a sok munkába, van, hogy este nyolckor érek haza, mert benn maradok még gyakorolni, aztán meg jól kikapok, hogy hol voltam ilyen sokáig meg egy SMS-t lehetett volna küldeni és így tovább. A srácokkal már két hete nem is beszéltem skypon.
Ma megint a szokásos menetrend. Este hét van, és a buszon ülök, Davvel beszélve.
- Megint kapni fogok - mondom.
- Nyugi, utána beszélünk. Egyébként mi van a többiekkel?
- Őszintén már két hete nem is beszéltem velük, olyan sokáig vagyok benn a suliba, és náluk máshogy jár az idő.
- Ezt nem csinálhatod, majdnem tíz órát töltesz a suliba.
- De...
- Erre nincs kifogás. Ígérd meg, hogy nem lesz több ilyen. Téli szünetbe meg úgy is jössz hozzánk.
- Igen, oké, igazad van.
Éppen háromnegyed nyolckor lépek be e ház ajtaján.
- Majd visszahívlak,
- Oké, szeretlek.
- Én is.
Mikor bemegyek az ajtón szokás szerint ledobom a lépcsőhöz a táskámat, leveszem a cipőt és rohannék fel, de nagyi megállít.
- Szia! Ma tudom, hogy miért voltál benn sokáig. Vacsorát vittem fel a szobádba - mondja mosolyogva - és apád üzeni, hogy hívd fel sürgősen skypon.
- Oké, köszi. Szeretlek.
- Én is.
Felveszem a táskámat a lépcső mellől, felszaladok a szobába, ledobom a táskámat, felnyitom a laptop tetejét. Gyorsan tárcsázom Davet, de nem veszi fel, csak a hangposta.
- Szia, apáékkal kell beszélnem utána hívlak.
Leülök a gép elé - szerencse, hogy péntek van - és fellépek skypra. Apa elérhető, de nagyjából mindenki. Bekattintom az elérhető fület, és megváltoztatom az állapotomat egy síró simleyra és egy alvó smileyra. Jaj, kit hívja. Mind elérhetők, de félek, mert apa valószínűleg megtudta, hogy én milyen későn járok haza meg alig alszok. Közben megtalálom a nagyi által készített vacsit; sült hús meg krumpli, és mire leülök apa éppen hív is. Jaj, csak ne kapja akkora nagy letolást. Benyomom a videóválasz, de leveszem a képet, hogy ne lássa/lássák, ahogy kajálok.
- Szia Riley!
- Helló - köszönök vissza teli szájjal. Én látom őt és anyut de ők engem nem.
- Hogy vagy?
- Ööö... jól. Ti?
- Jól - mondta anyu.
- Riley, miért jársz ilyen későn haza?
- Hát...csak...
- Csak - kérdezte apa eléggé szigorúan. Gondolom nem ezt várta tőlem.
- Sokat kell próbálnom.
- Annyira nem megy?
- De. csak a maximálisat ki akarom magamból hozni.
- És nem is figyeled az időt?
- Néha elnézem.
- Ugye tudod, hogy ezt nem csinálhatod, ha továbbra is ilyen későn fogsz haza járni, nem eszel és alig fogsz aludni, haza megyünk és elrendezzük, hogy valami másik suliba menj át. Ne vedd úgy, hogy bántani akarunk, de gondolnod kell magadra is . Így nem azt fogod elérni, hogy a fellépésen ragyogni fogsz, hanem azt, hogy ott leszel rosszul a színpadon.
- Az nem lényeg - válaszolom az orrom alatt mormogva.
-  Tessék?
- Semmi - mondom, és bekapcsolom a kamerát.
- Jesszus - hallom anyu hangját - mióta eljöttünk legalább 10 kilót fogytál, nagyon látszik az arcodon. - Ugyan - mondom - nem fogytam olyan sokat.
- Mennyit fogytál - kérdezte apu.
- Nem sokat
- Mennyi az a nem sok?
- 15 kg.
-Hát ezzel nem büszkélkednék. Nagyi is mondta, hogy legalább 10 kg fogytál.
- De ez nem sok.
- Tessék most már rendesen enni, aludni és nem túlhajszolni magad.
- Oké - mondom lemondóan.
 Na, jó, most mennünk kell. Szeretünk.
- Én is titeket.
* Vonal bontás*
Nem hiszem el, azt hittem örülni fognak, hogy fogytam. Gyorsan hívom Davet, és majdnem 5:00-ig vele beszéltem, utána alvás.

- Másnap -

12 körül a telefon csengésére ébredek.
- Halló - veszem fel álmosan.
- Szia Riley.
- Helló! Ki beszél?
- Hát Riker.
- Ó, helló.
- Apádék azt mondták nagyon megváltoztál.
- Dehogy, csak maximalista vagyok.
- Hát az nem mindig jó, pláne, hogy mondták, hogy nyolckor meg később jársz este haza.
- Nem nagy ügy.
- Nagyon flegma kezdesz lenni - mondta, de  hangja nem változott - csak azt akarom mondani, hogy ne menj el rossz irányba, mert azzal nemcsak magadnak, hanem a környezetednek is ártasz.
- Jó, jó. Biztos dolgod van, szóval ne fecséreld rám az időt.
- Annyit akartam még mondani, hogy két hét múlva pénteken már otthon leszünk, hajnalban kb.
- Oké, szuper.
- Szia!
- Szia!
Kikelek az ágyból reggelizek egy kis almát és bezárkózok a szobámba, próbálom azt a dalt hibátlanul megtanulni, de csak nem jön össze. 2 óra után idegesen - majdhogynem a gitárt földhöz vágva - pattantam ki a kis félkör alakú fotelemből. Ez így nem lesz jó. Felhívom Davet, vele beszéltem fél órát, utána Brigivel skypon, majd megint próbálkoztam, mire végre sikerült. Meg is felejtkeztem az ebédről. Nagyiék meg ma egész nap oda vannak valami ismerősüknél.
Lemegyek a konyhába és összedobok egy kis kaját, mire hazajönnek. Egy lasagneba kezdek bele.
A végeredmény csodás- Pont mire befejeztem a megterítést meg is jöttek nagyiék, mindenki szedett, vacsi közben pedig beszélgettünk. Utána elmosogattam, majd fel a szobámba és most rendes időben lefeküdtem aludni.


- 2 hét múlva ( péntek ) -

 Ma végre haza jönnek, pontosabban már itthon lesznek. Gyorsan felöltözök, ráállok a mérlegre. Mínusz 5 kg még. Ez tényleg nem lesz így jó, nem akartam én 20 kg-t leadni. Érzem, hogy ebből tényleg baj lesz.
Egész nap olyan rosszul érzem magam, fáj a fejem, fáj a hasam meg minden. Mikor bemegyünk táncra ezt Michael rögtön ki is szúrja.
- Maga miért nem öltözött át?
- Nem érzem jól magam.
- Akkor minek jött iskolába?
- Hagyja már. Nincs jól - kelt védelmemre Alex.
- Akkor kísérje az orvosi szobába és szóljanak a szüleinek.
Alex elkísért az orvosi szobához.
- Egyszerű idegesség, ami neked így jött ki. Felhívom a szüleidet, hogy jöjjenek érted, és szigorú pihenő, és szedjél fel magadra, mert nagyon sokat fogytál.
- Kérem ne szóljanak anyuéknak, inkább egyedül haza megyek.
- Egyedül semmi kép.
- Akkor...
- A szüleidnek kell szólnom.
- Jó - egyezek bele.

- Igen. Lehet furán hangzik, de idegesség, és így jött ki rajta. Igen. Nem, nem kell izgulni, csak inkább most egy kis pihenő, már holnapra kutya baja se lesz. Igen. Viszhall.
- Mikor érnek ide?
- Pár perc, épp erre volt dolguk. Hétfőn már semmi bajpd nem lesz. Ki tudsz menni egyedül?
- Aha.
- Rendben.
- Viszlát! Köszönöm
- Ugyan. Szia
Kimegyek nehezen a parkolóhoz, de meglepetésemre Riker áll ott a kocsival.
- Na, gyere - mondja.
- Erősen megölelem, mielőtt beszállnék a kocsiba - nagyon hiányoztatok.
- Te is nekünk. Hogy vagy?
- Egy kicsivel jobban.
- Talán miattunk izgultál.
- Meglehet - mondom nevetve.

Fél óra kocsikázás után végre otthon. Már sokkal jobban vagyok. Mikor bemegyek mindenkit megölelek - pontosabban anyut és apu - és ők is egy néma, nagyon hiányoztál öleléssel viszonozzák.

Time flies,is coming on tour

Eltelt három hónap, mindjárt suli. Nagyon várom az új sulit, bár, ezzel együtt hamarosan apáék is elindulnak turnézni, és én meg a ködbe veszek, hisz ők eléggé el lesznek foglalva; utazgatás, sajtótájékoztatók és sorolhatnám. Budapest sajnos nem került be a turné helyszínek közé, amit nagyon sajnálok.
 A nyáron így is rengeteg koncertjük volt és nagyon keveset voltak természetesen itthon, így én egyszer Ratliff nagyiéknál, utána Lynch nagyiékkal, utána Floridai unokatesó és sorolhatnám a sok helyet, ahova mentem, így a végére meg is untam az egészet, hogy ide utazni, oda utazni. De lényeg, hogy most itt vagyok itthon, aminek nagyon nagyon örülök.

Apáék most egy ideig itthon vannak, aminek nagyon örülök. Reggel nyolc van. Kipattanok az egyből és rohanok le a lépcsőn, ugyanis ma rengeteg dolgot kell csinálnom. 2 nap és suli és még be se vásároltunk nagyjából semmit - 2 tollon kívül - .
- Jó reggelt - köszöntem, mikor kiértem a konyhába.
- Jó reggelt!
- Hogy vagytok?
- Jól, köszi. Te?
- Megvagyok, Arra gondoltam, hogy ma elmehetnénk bevásárolni, vagy esetleg ráér?
- Meggondoljuk még, mert lehet aztán nem kell olyan sok minden és akkor ne vegyünk fölösbe cuccokat. Majd évnyitó után szerintem ráér. Akkor majd úgyis megkapod az órarendet és majd elmegyünk az nap.
- Okés. Addig is ma elpakolom a bőröndöt, meg nem tom.
- Meg elmegyünk valahova. Azt ne kérdezzétek hova - mondta apa.
- Komoly - néztünk össze anyuval.
- Aha. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valami vízi parkba vagy valahova. De este biztos nem leszünk korán itthon.
- Jaj, de jó - mondtam lelkesen.
- Na, jó, de akkor mindenki nyomás a dolgára, én addig kitalálok valamit.
 Felmentem a szobámba. Beágyaztam meg összekészültem. A bőröndből mindent kihajigáltam, majd a bőrönddel próbálkoztam, hogy felküszködjem a szekrény tetejére. Egyszer csak egy nagyot puffant a földön.
- Jaj !
- Mi a baj - nyit be anya.
- Hát a bőröndöt próbálom felrakni, de nem akar felmenni.
- Segítek,
Ketten szenvedtünk tovább vele, majd tíz perc után sikerült.

Délután a tengerpartra mentünk le és még strandoltunk itt egyet utoljára, majd elmentünk egy japán étterembe.
- Jó estét - mondta a pincér.
- Jó estét!
- Mit hozhatok - kérdezi ( na, jó ez biztos csak valami felvett amerikai szokás, hogy ugyan úgy viselkednek a pincérek, mint az amerikaiak, szerintem).
- Én egy ilyen suthit kérek - mutatom az étlapot a pincér fele, mivel elég furi neve volt.
- Mi is egy ilyet.
Miután megkajáltunk kocsiba szálltunk és apa  a " meglepetés program " helyszínére vitt. Na, igen, az út a parttól majdnem másfél óra volt, de megérte.
A Hollywood felé vezető hegyi út közepén álltunk meg - kb. ott ahol van a Hollywood felirat -. Kiszálltunk a kocsiból, majd Los Angeles fényei terült el a szemünk előtt. A korláthoz rohanva rögtön le is fotóztam. Apa átkarolta anyut majd megcsókolta.
- Na, lányok jó mi?
- Csodás - mondom ámulva.
- Az - mondta anya.
Olyan volt az egész, mintha ezernyi ragyogó csillagot látnak, akik teljesítik álmaikat. Lenyűgöző.. Mint egy tenger, amiben fehér víz van. Így figyeltem végig az egészet, mikor apa megszólalt.
- Menjünk be Hollywoodba sétálni vagy inkább haza menjünk?
- Mennyi az idő - kérdezi anya.
- Csak 23 - mondom.
- Csak... Ami azt jelenti, hogy mire hazaérünk lesz 23:45.
- Légyszi anya - kérlelem.
- Nem azt mondtam, hogy nem. Menjünk.
Visszaszálltunk a kocsiba, majd bementünk a városba. Sétáltunk a hírességek sétányán is, majd hajnali egykor visszaindultunk.

- Riley - suttogta valaki.
Kinyitom a szemem. A háznál vagyunk.
- Megjöttünk. Gyere - mondja anya - bent alhatsz.
- Oké - mondom fáradtan.
Felbucskáztam a szobámba, lerúgtam magamról a cipőt majd befeküdtem az ágyba és aludtam.

- Egy héttel később-

A suliból rohanok a helyközi buszhoz - szerencsére ma csak két óránk volt, hisz első nap - remélem hamar itt lesz, ki akarok érni a reptérre. Nem tudják, hogy megyek. Végre megjött a busz. Felszálltam, leültem. Hamar kiértünk a reptérre. Leszálltam, majd rohantam a 2-es kapu felé, ahol várják a gépet. Remélem nem mentek még el. Beérek a zsúfolt reptérre, majd futni kezdek. Mindenhol keresem őket, még végre 5 perc futás után megtaláltam őket. Odafutottam hozzájuk.
- Riley - mondták egyszerre
- Neked nem kellene suliba lenned - kérdezte Riker.
- Csak két óránk volt, és rohantam ide.
- Jól van - mondta Rocky.
- Egyébként anyuék hol vannak - kérdeztem, mert sehol se láttam őket.
- Elvileg elmentek venni vizet.
Los Angeles Madrid járat hamarosan indul. Megkérjük utasainkat kezdjék meg a beszállást - hallatszott a reptéri hangos bemondóból. Ekkor felbukkantak anyuék is.
- Riley, te - kérdezte apa - iskolában kellene lenned.
- Ez most mellékes, majd elmesélik a többiek, hogy miért voltam itt. De mennetek kell.
 Gyorsan megöleltem mindenkit, majd nagyiék is és elmentek.

Kifele menet, mind csöndesen mentünk ki, majd beszálltunk a kocsiba és haza indultunk...