A nyáron így is rengeteg koncertjük volt és nagyon keveset voltak természetesen itthon, így én egyszer Ratliff nagyiéknál, utána Lynch nagyiékkal, utána Floridai unokatesó és sorolhatnám a sok helyet, ahova mentem, így a végére meg is untam az egészet, hogy ide utazni, oda utazni. De lényeg, hogy most itt vagyok itthon, aminek nagyon nagyon örülök.
Apáék most egy ideig itthon vannak, aminek nagyon örülök. Reggel nyolc van. Kipattanok az egyből és rohanok le a lépcsőn, ugyanis ma rengeteg dolgot kell csinálnom. 2 nap és suli és még be se vásároltunk nagyjából semmit - 2 tollon kívül - .
- Jó reggelt - köszöntem, mikor kiértem a konyhába.
- Jó reggelt!
- Hogy vagytok?
- Jól, köszi. Te?
- Megvagyok, Arra gondoltam, hogy ma elmehetnénk bevásárolni, vagy esetleg ráér?
- Meggondoljuk még, mert lehet aztán nem kell olyan sok minden és akkor ne vegyünk fölösbe cuccokat. Majd évnyitó után szerintem ráér. Akkor majd úgyis megkapod az órarendet és majd elmegyünk az nap.
- Okés. Addig is ma elpakolom a bőröndöt, meg nem tom.
- Meg elmegyünk valahova. Azt ne kérdezzétek hova - mondta apa.
- Komoly - néztünk össze anyuval.
- Aha. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valami vízi parkba vagy valahova. De este biztos nem leszünk korán itthon.
- Jaj, de jó - mondtam lelkesen.
- Na, jó, de akkor mindenki nyomás a dolgára, én addig kitalálok valamit.
Felmentem a szobámba. Beágyaztam meg összekészültem. A bőröndből mindent kihajigáltam, majd a bőrönddel próbálkoztam, hogy felküszködjem a szekrény tetejére. Egyszer csak egy nagyot puffant a földön.
- Jaj !
- Mi a baj - nyit be anya.
- Hát a bőröndöt próbálom felrakni, de nem akar felmenni.
- Segítek,
Ketten szenvedtünk tovább vele, majd tíz perc után sikerült.
Délután a tengerpartra mentünk le és még strandoltunk itt egyet utoljára, majd elmentünk egy japán étterembe.
- Jó estét - mondta a pincér.
- Jó estét!
- Mit hozhatok - kérdezi ( na, jó ez biztos csak valami felvett amerikai szokás, hogy ugyan úgy viselkednek a pincérek, mint az amerikaiak, szerintem).
- Én egy ilyen suthit kérek - mutatom az étlapot a pincér fele, mivel elég furi neve volt.
- Mi is egy ilyet.
Miután megkajáltunk kocsiba szálltunk és apa a " meglepetés program " helyszínére vitt. Na, igen, az út a parttól majdnem másfél óra volt, de megérte.
A Hollywood felé vezető hegyi út közepén álltunk meg - kb. ott ahol van a Hollywood felirat -. Kiszálltunk a kocsiból, majd Los Angeles fényei terült el a szemünk előtt. A korláthoz rohanva rögtön le is fotóztam. Apa átkarolta anyut majd megcsókolta.
- Na, lányok jó mi?
- Csodás - mondom ámulva.
- Az - mondta anya.
Olyan volt az egész, mintha ezernyi ragyogó csillagot látnak, akik teljesítik álmaikat. Lenyűgöző.. Mint egy tenger, amiben fehér víz van. Így figyeltem végig az egészet, mikor apa megszólalt.
- Menjünk be Hollywoodba sétálni vagy inkább haza menjünk?
- Mennyi az idő - kérdezi anya.
- Csak 23 - mondom.
- Csak... Ami azt jelenti, hogy mire hazaérünk lesz 23:45.
- Légyszi anya - kérlelem.
- Nem azt mondtam, hogy nem. Menjünk.
Visszaszálltunk a kocsiba, majd bementünk a városba. Sétáltunk a hírességek sétányán is, majd hajnali egykor visszaindultunk.
- Riley - suttogta valaki.
Kinyitom a szemem. A háznál vagyunk.
- Megjöttünk. Gyere - mondja anya - bent alhatsz.
- Oké - mondom fáradtan.
Felbucskáztam a szobámba, lerúgtam magamról a cipőt majd befeküdtem az ágyba és aludtam.
- Egy héttel később-
A suliból rohanok a helyközi buszhoz - szerencsére ma csak két óránk volt, hisz első nap - remélem hamar itt lesz, ki akarok érni a reptérre. Nem tudják, hogy megyek. Végre megjött a busz. Felszálltam, leültem. Hamar kiértünk a reptérre. Leszálltam, majd rohantam a 2-es kapu felé, ahol várják a gépet. Remélem nem mentek még el. Beérek a zsúfolt reptérre, majd futni kezdek. Mindenhol keresem őket, még végre 5 perc futás után megtaláltam őket. Odafutottam hozzájuk.
- Riley - mondták egyszerre
- Neked nem kellene suliba lenned - kérdezte Riker.
- Csak két óránk volt, és rohantam ide.
- Jól van - mondta Rocky.
- Egyébként anyuék hol vannak - kérdeztem, mert sehol se láttam őket.
- Elvileg elmentek venni vizet.
Los Angeles Madrid járat hamarosan indul. Megkérjük utasainkat kezdjék meg a beszállást - hallatszott a reptéri hangos bemondóból. Ekkor felbukkantak anyuék is.
- Riley, te - kérdezte apa - iskolában kellene lenned.
- Ez most mellékes, majd elmesélik a többiek, hogy miért voltam itt. De mennetek kell.
Gyorsan megöleltem mindenkit, majd nagyiék is és elmentek.
Kifele menet, mind csöndesen mentünk ki, majd beszálltunk a kocsiba és haza indultunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése