FELHÍVÁS!

Sziasztok!

Előre is elnézést kérek, hogy nem új részt írok most, de nagyon fontos lenne a segítségetek, és csak 1 percetekbe kerülne.

Az R5 -bőll Riker valamelyik nap kiírta twitterre, hogy 2017-ben újabb turnéjuk lesz. Mi R5erek most egy koncertért kampányolunk, mivel mi 2013-ban is, 2015-ben is kimaradtunk, de most már szeretnénk, hogy jövőre legalább 1x fellépjenek Budapesten. Nagyon egyszerű lenne a feladat.

A feladat ez lenne:

1. Nyisd meg a facebookod és/vagy twittered és/vagy instagrammod.

2. Írd ki ezt: #R5toHungary2017

3. Instagrammon fotóval együtt tudod cskk kitenni, de twitteren és facebookon nem kötelező a kép, csak ha akarsz kitenni

4. Oszd meg ezt a posztot, hogy minél több emberhez eljusson

Látod! Az egész csak egy perc volt, nem több :)

Köszi a segítséget!

Nyári "nyitva tartás"

Kedves Olvasóim!

Nagyon köszönöm, hogy eddig ennyien olvassátok a blogomat, de sajnos néha nem jön ihlet. De a lényeg, hogy most a nyári megjelenésekkel kapcsolatos infókat írnám ki.

Minden héten 2-3 részt tervezek, de inkább 3-at, amelyek az alábbi időpontokban fognak megjelenni: hétfő-csütörtök-szombat

Na, már most, mint tudjátok, senki se ül egész nyáron otthon, így én se. Az alábbi időpontokban BIZTOS fog módosulni a megjelenés:

2016.07.04-07.08-ig táborban leszek ( tehát jövőhét hétfőtől péntekig)

2016.07.30-08.05-ig megint táborba leszek ( vasárnaptól péntekig)

Mivel vonattal az első esetben 2x, a másodikban 3x át kell szállnom, ezért nem érek haza valami hamar egyik táborból se, ezért ezekben az időpontokban fog a három rész megjelenni:(szombaton 07.09-én és 08.06-án vagy vasárnap 07.10 és 08.07).

Persze más váratlan programok is közbe jöhetnek. Általában a részek este 21-22 fele fognak fent lenni. Ha legkésőbb 22:30-ig nem lesz fent hétfőn-csütörtökön vagy szombaton akkor aznapi részt a következő alkalommal rakom ki.

Szép nyarat kívánok mindenkinek! :)

1 Week punishment?

Sziasztok!

Őszinte leszek, az utolsó pár részt el kellett olvasnom, hogy tudjam, hogy hol is járunk. Szóval igen, az író is néha elveszti a fonalat, főleg egy hét kihagyás után. Na, de itt az új rész :)

Na, igen. Itt a nyári szünet végre és csak itthon ülök. Persze mindenki elfoglalt, én meg már lassan minden napomat a Brigivel való skypolással töltöm el - lassan kezdem azt hinni, hogy az egész nyaram a skypolásból fog állni, és a skype cége meg kitüntet a legkitartóbb skypoló díjjal :/ -. Na, persze Rikerék is állandóan mondják, hogy menjek el valahova - na, igen, de kivel??????? - .

 - Riley - kiálltja apa.
- Megyek - kiabálom - Bocsi Brigi, majd még beszélünk.
- Ok, szia!
Leszaladok a lépcsőn, és apuék a konyhában várnak, nagyon komoly arccal, mintha nem valami egyszerű kis dolgot akarnának közölni pl., hogy elfogyott a kedvenc narancsleved; ettől sokkal komolyabb volt az arcuk.
- Mi a baj - kérdezem.
- Csupán, hogy lassan egy hete szünet van és minden nap csak skypolsz - mondta apa.
- Jó, tudom, de...
- De elmehetnél, most mikor lehet.
- De senki sincs itthon. Mindenki ide ment, oda ment. Mégis kivel menjek?
- Ezért találtunk ki anyáddal egy nagyon jó dolgot.
- Ajaj - csúszott ki a számon - mégis mit?
- Elmész Ratliff nagyiék nyaralójába. Davevel is már elég rég találkoztál és beszéltél. Itt lesz az ideje. Ma kora délután vonatra ülsz és két óra alatt ott is vagy.
- Komolyan mondod?
- Igen. A vonatjegy már megvan, csak össze kell csomagolnod.
- De...
- Semmi de. Irány, különben lekésed a vonatot. Fesztiválra nem akarsz jönni, te mondtad, a barátid nincsenek itthon, úgyhogy itt az ideje, hogy te is élvezd a nyarat és ne bent ülj.
- De...
- Riley - szólt rám anya - menjél.
Megadóan elindultam a lécsőn felfele. Persze, tudom, nem lehet állandóan a gép előtt ülni, meg Davvel is már nagyon szeretnék találkozni, ami azt illeti, de már most menni, hát...
Dühösen leráncigálom a szekrény tetejéről a bőröndöt és levágom az ágyra. Beledobálok minden féle nyári holmit, aztán a kis pipere cuccok, cipők és stb. A laptopomat a ruhák tetejére gyömöszölöm, majd lecipelem a lécsőn.
- Kész vagy?
- Aha - mondom.
- Akkor menjünk.
A kocsival lehajtott apa a felhajtóról majd elindultunk az állomásra.
 Az állomáson vettem egy vizet az útra, majd felültem a vonatra. Hurrá, jó kis két órás út. Már "nagyon" vártam. Gyorsan előkapom a mobilom és elkezdem tárcsázni Davet.
- Szia Riley!
- Helló!
- Mizujs? Nem írtál vissza messengeren.
- Igen, mert útba vagyok hozzád.
- Hogy?  Komolyan?
- Aha, még két óra vonattal. Apáék kitalálták, hogy menjek, hogy ne bent üljek egész nap.
- Ja, értem. Kimegyek eléd jó lesz?
- Aha, de hogy megyünk haza?
- Megvan a jogsim.
- Komolya? Nem is mondtad.
- Ezt írtam meg messengeren.
- Ja - nevetés - akkor gratulálok.
- Köszi, majd akkor ott leszek érted.
- Ok. Szia.
A vonatút talán már mégse lesz olyan vészes. Az, hogy találkozhatok Davevel és nem kell unatkoznom már kedvet csinál ehhez az egész úthoz.

-2 óra múlva-

A vonat lassan gördült be az állomásra, így még hosszabbá téve a pillanatot, hogy láthassam, hogy megölelhessem őt. Annyira hiányzott már. A vonat lassan lefékezett, én pedig elsőnek pattantam le a vonatról. Egy nagy vonatállomáson találtam magam. Talán a tizenötödik vágány lehetett, nem figyeltem, csak a nagy emberáradatban az Ő arcát kerestem. Annyi sok ember. Leültem egy padra, megvártam míg csökkent a tömeg, sőt, hirtelen semmivé lett, mikor elindult a vonat, csak pár ember lézengett a peronon. A lejárónál megpillantottam őt. Egy fehér és egy vörös rózsával a kezében rohant felém. Hirtelen azt se tudtam mit csináljak. Fussak felé? Nem, hisz mindjárt ide ér. Üljek vissza? Nem, nem semmiképp. Csak álltam és vártam. Mikor odaért hozzám megcsókolt. Olyan volt, mintha pillangók repkedtek volna a levegőbe és szárnyalnék.
- Jaj, már azt hittem elkéstem - mondta a csók után.
- Nem dehogy! Csak én keveredtem el egy kissé.
- Hát ebben a tömegben, ami itt szokott lenni nem csodálom.
- Alig vártam, hogy lássalak - mondtam.
- Én is. Na, de gyere, a kocsi kint áll, úgyhogy mehetünk, és gondolom nem akarsz itt éjszakázni
- Hát igen.
Nevetve mentünk ki az állomásról. A kocsiba, pedig  jót beszélgettünk. Este ott aludt nálam - félre értés ne essék ő a vendég szobában én meg az enyémbe :P :D -.

- Másnap -

 Reggel először is felhívtam anyuékat, hogy minden oké. Reggeli után elmentünk Davvel a partra, bicikliztünk, sétálgattunk. Este megyek át hozzájuk vacsizni.
Gyorsan előkerestem valami normális ruhát, amibe nem nézek ki úgy, mint valami hülye - hiába mondja Dave, hogy minden ruhába gyönyörű vagyok-. Lezuhanyoztam és eljött az este hét. Dave még képes értem eljönni, pedig itt laknak a szomszédba.
- Akkor mehetünk.
- Aha
Mikor beléptünk a házba, a bátyja ugyan olyan furi volt, mint mindig, de ezt nagyon is szerettem benne. Nem a szigorú, oltalmazó, hanem egy kicsit széjjel esett, dilis, vicces bratyó. Dave bekisért az étkezőbe, és nagy meglepetésemre a szülei is ott voltak.
- Jó estét - köszöntem udvariasan.
- Á, szervusz Riley - ugrott fel az apja - örülünk, hogy itt vagy. A nevem Tom, a feleségem pedig Clarissa.
- Örülök. A nevem Riley Ratliff.
- Ülj le Riley - mondta Dave és elhúzta a széket.
- Köszi.
- És Riley te hány éves is vagy?
- 15.
- És te hol élsz? Már csak azért kérdezem, mert Dave mesélte, hogy ritkán tudtok személyesen találkozni.
- Igen. Én Los Angelesbe élek. Most egyedül jöttem nyaralni, de szerintem a szüleim is hamarosan jönnek majd utánam, de dolgoznak most.
- Á értem - mondta Dave apja.
- És mivel foglalkoznak a szüleid kedvesem - kérdezte Dave anyja.
- Zenészek. Egy bandában - mondtam kissé félénken.
- Valóban?
- Az R5-ben - mondta Dave és leült mellém.
- Igazán? Mi szerveztük le a Barcelonai koncertjüket.
- Valóban?
- A szüleim koncert szervezéssel is foglalkoznak - mondta Dave.
- Á, az remek.
- Kész a vacsi - jött be Dave bátyja - lasagne lesz.
- Az jó lesz fiam - mondta Tom.
Vacsora közben kellemesen elbeszélgettünk, hamar elment az idő. Este tizenegykor viszont menni kellett.
- Haza kísérlek - mondta  Dave.
- Köszi.
- Riley! Mielőtt mennél.! Szívesen megismerkednénk a szüleiddel. Mikor fognak jönni?
- Nem tudom pontosan, de megkérdezhetem tőlük.
- Az nagyszerű lenne. Jó éjszakát!
- Jó éjszakát!
- Ja, Dave, gyere egy picit ide - hívta oda az anyukája.
2 perc múlva Dave lazán jött vissza, majd bezárta mögöttünk az ajtót.
- Mit mondott anyukád?
- Hogy maradjak nálad, persze ha nem bánod.
- Felőlem - vontam meg a vállam.
- Fontos dolgokról akarnak a bátyámmal beszélni.
- Aha.
Bent beszélgettünk a szüleiről, meg, hogy nem örül, hogy ilyen váratlanul állítottak be.
- De hisz a szüleid.
- Tudom, de szólhattak volna.
- Jó, de na. Most itt vannak, örülnöd kellene.
- Igen, de gondolom miről akarnak beszélni a bátyámmal.
- Miről?
- Nem akarom elmondani, amíg nem lesz biztos.
- Ahogy gondolod.

- 1  hét elteltével -

A héten rengeteg mindent csináltunk. Dave szülei elvittek minket kalandparkba meg minden féle jó helyre. Persze rengeteg időt töltöttünk kettesbe is, ami nagyon jó volt. És Dave már egy hete nálunk alszik, ami azért volt nagyon buli, mert így legalább többet tudtunk beszélgetni.
Ma kellemeset sétáltunk a parton. - Egyébként a rózsáim még mindig megvannak és egyszerűen gyönyörűek - . Haza felé menet éreztem, hogy lesz valami baki vagy nem is tudom... valami váratlan. Nem is tévedtem sokat. A házunk közelébe érve megláttam egy nagy szürke, ismerős kocsit a feljárónkról.
- Ne - hőköltem meg.
- Mi az?
- Szerintem itt van az egész banda, vagy legalább is páran.
- Tényleg. Menjünk! Gyere! Nézzük meg!
- Oké.
Futva értünk a házhoz. Bementünk. A kanapén mindenki ott ült és ott voltak Dave szülei is.
- Ő... Helló - mondtuk egyszerre.
- Sziasztok - mondták vidáman.
- Riley van számodra egy hírünk - mondta anya
Folytatás hamarosan :)

Visszatértem :)

Sziasztok!

Örömmel jelentem be, hogy sikeresen túl vagyok az irodalom és hittan vizsgáimon. Irodalomból az egyik legnehezebb tételt húztam Radnóti Miklóst ( nem Radnótival vagy a tétellel volt a bajom, hanem az egy oldalas verssel hozzá :/). Na, de lényeg, hogy mind a két tantárgyból megkaptam az 5-t, és már jövő héten csak bankett, bankett próba, ballagási próba, szombaton meg ballagás.  Szóval nemsokára fenn lesz az új rész. :)

Egy kis szünet

Sziasztok!

Sajnos a vizsgáimra való tekintettel. az elkövetkezendő 1 hétben nem tudok részt posztolni. Leghamarabb vagy 06.09-én délután, vagy 06.13-án szintén az esti órákban. Sajnálom, hogy most így alakult, megértéseteket köszönöm!

Weekdays?

Már vagy 3 hónapja suliba járunk és minden úgy a feje tetejére állt. Csak szakmai órák - vagy hogy mondják ezeket - vannak, de azok is elég kemények. És a skacokkal is nagyon keveset beszélek, de hál istennek Davvel elég sokat, ami nekem ebben az egészben jó.
 Na, de, hogy az osztályunkról szóljak egy kicsit. Az oszály kemény 12 fő. 6 fiú és 6 lány. Nos, már azt tudom, hogy aki velem egyszerre volt a felvételin, az a vörös hajú srác, ő Alexander. Nagyon kedvese és segítőkész. Egyedül talán Helgával van mindenkinek baja. Hát, na.

Tánc

-Maguk két bal lábasok - ordítja Michael tanár úrat ( egyébként itt nem kell hozzátenni, hogy tanár úr)- mit gondolnak ez a béna képző.
A 6 fős csoportunk csak csendben ül és néz, Alexander, pedig csak röhög magában. Bár, nekünk is ezt kellene, mert a tanárok mondták, hogy ez a tanár egy kissé szigorú, de ne vegyük magunkra.

Miután ennek az órának vége lett, rohanás az ének órára és így tovább, főleg most, hogy fellépésünk is lesz, szóval most ezerrel dolgozunk. Bár, mostanában bele is feledkezek ebbe a sok munkába, van, hogy este nyolckor érek haza, mert benn maradok még gyakorolni, aztán meg jól kikapok, hogy hol voltam ilyen sokáig meg egy SMS-t lehetett volna küldeni és így tovább. A srácokkal már két hete nem is beszéltem skypon.
Ma megint a szokásos menetrend. Este hét van, és a buszon ülök, Davvel beszélve.
- Megint kapni fogok - mondom.
- Nyugi, utána beszélünk. Egyébként mi van a többiekkel?
- Őszintén már két hete nem is beszéltem velük, olyan sokáig vagyok benn a suliba, és náluk máshogy jár az idő.
- Ezt nem csinálhatod, majdnem tíz órát töltesz a suliba.
- De...
- Erre nincs kifogás. Ígérd meg, hogy nem lesz több ilyen. Téli szünetbe meg úgy is jössz hozzánk.
- Igen, oké, igazad van.
Éppen háromnegyed nyolckor lépek be e ház ajtaján.
- Majd visszahívlak,
- Oké, szeretlek.
- Én is.
Mikor bemegyek az ajtón szokás szerint ledobom a lépcsőhöz a táskámat, leveszem a cipőt és rohannék fel, de nagyi megállít.
- Szia! Ma tudom, hogy miért voltál benn sokáig. Vacsorát vittem fel a szobádba - mondja mosolyogva - és apád üzeni, hogy hívd fel sürgősen skypon.
- Oké, köszi. Szeretlek.
- Én is.
Felveszem a táskámat a lépcső mellől, felszaladok a szobába, ledobom a táskámat, felnyitom a laptop tetejét. Gyorsan tárcsázom Davet, de nem veszi fel, csak a hangposta.
- Szia, apáékkal kell beszélnem utána hívlak.
Leülök a gép elé - szerencse, hogy péntek van - és fellépek skypra. Apa elérhető, de nagyjából mindenki. Bekattintom az elérhető fület, és megváltoztatom az állapotomat egy síró simleyra és egy alvó smileyra. Jaj, kit hívja. Mind elérhetők, de félek, mert apa valószínűleg megtudta, hogy én milyen későn járok haza meg alig alszok. Közben megtalálom a nagyi által készített vacsit; sült hús meg krumpli, és mire leülök apa éppen hív is. Jaj, csak ne kapja akkora nagy letolást. Benyomom a videóválasz, de leveszem a képet, hogy ne lássa/lássák, ahogy kajálok.
- Szia Riley!
- Helló - köszönök vissza teli szájjal. Én látom őt és anyut de ők engem nem.
- Hogy vagy?
- Ööö... jól. Ti?
- Jól - mondta anyu.
- Riley, miért jársz ilyen későn haza?
- Hát...csak...
- Csak - kérdezte apa eléggé szigorúan. Gondolom nem ezt várta tőlem.
- Sokat kell próbálnom.
- Annyira nem megy?
- De. csak a maximálisat ki akarom magamból hozni.
- És nem is figyeled az időt?
- Néha elnézem.
- Ugye tudod, hogy ezt nem csinálhatod, ha továbbra is ilyen későn fogsz haza járni, nem eszel és alig fogsz aludni, haza megyünk és elrendezzük, hogy valami másik suliba menj át. Ne vedd úgy, hogy bántani akarunk, de gondolnod kell magadra is . Így nem azt fogod elérni, hogy a fellépésen ragyogni fogsz, hanem azt, hogy ott leszel rosszul a színpadon.
- Az nem lényeg - válaszolom az orrom alatt mormogva.
-  Tessék?
- Semmi - mondom, és bekapcsolom a kamerát.
- Jesszus - hallom anyu hangját - mióta eljöttünk legalább 10 kilót fogytál, nagyon látszik az arcodon. - Ugyan - mondom - nem fogytam olyan sokat.
- Mennyit fogytál - kérdezte apu.
- Nem sokat
- Mennyi az a nem sok?
- 15 kg.
-Hát ezzel nem büszkélkednék. Nagyi is mondta, hogy legalább 10 kg fogytál.
- De ez nem sok.
- Tessék most már rendesen enni, aludni és nem túlhajszolni magad.
- Oké - mondom lemondóan.
 Na, jó, most mennünk kell. Szeretünk.
- Én is titeket.
* Vonal bontás*
Nem hiszem el, azt hittem örülni fognak, hogy fogytam. Gyorsan hívom Davet, és majdnem 5:00-ig vele beszéltem, utána alvás.

- Másnap -

12 körül a telefon csengésére ébredek.
- Halló - veszem fel álmosan.
- Szia Riley.
- Helló! Ki beszél?
- Hát Riker.
- Ó, helló.
- Apádék azt mondták nagyon megváltoztál.
- Dehogy, csak maximalista vagyok.
- Hát az nem mindig jó, pláne, hogy mondták, hogy nyolckor meg később jársz este haza.
- Nem nagy ügy.
- Nagyon flegma kezdesz lenni - mondta, de  hangja nem változott - csak azt akarom mondani, hogy ne menj el rossz irányba, mert azzal nemcsak magadnak, hanem a környezetednek is ártasz.
- Jó, jó. Biztos dolgod van, szóval ne fecséreld rám az időt.
- Annyit akartam még mondani, hogy két hét múlva pénteken már otthon leszünk, hajnalban kb.
- Oké, szuper.
- Szia!
- Szia!
Kikelek az ágyból reggelizek egy kis almát és bezárkózok a szobámba, próbálom azt a dalt hibátlanul megtanulni, de csak nem jön össze. 2 óra után idegesen - majdhogynem a gitárt földhöz vágva - pattantam ki a kis félkör alakú fotelemből. Ez így nem lesz jó. Felhívom Davet, vele beszéltem fél órát, utána Brigivel skypon, majd megint próbálkoztam, mire végre sikerült. Meg is felejtkeztem az ebédről. Nagyiék meg ma egész nap oda vannak valami ismerősüknél.
Lemegyek a konyhába és összedobok egy kis kaját, mire hazajönnek. Egy lasagneba kezdek bele.
A végeredmény csodás- Pont mire befejeztem a megterítést meg is jöttek nagyiék, mindenki szedett, vacsi közben pedig beszélgettünk. Utána elmosogattam, majd fel a szobámba és most rendes időben lefeküdtem aludni.


- 2 hét múlva ( péntek ) -

 Ma végre haza jönnek, pontosabban már itthon lesznek. Gyorsan felöltözök, ráállok a mérlegre. Mínusz 5 kg még. Ez tényleg nem lesz így jó, nem akartam én 20 kg-t leadni. Érzem, hogy ebből tényleg baj lesz.
Egész nap olyan rosszul érzem magam, fáj a fejem, fáj a hasam meg minden. Mikor bemegyünk táncra ezt Michael rögtön ki is szúrja.
- Maga miért nem öltözött át?
- Nem érzem jól magam.
- Akkor minek jött iskolába?
- Hagyja már. Nincs jól - kelt védelmemre Alex.
- Akkor kísérje az orvosi szobába és szóljanak a szüleinek.
Alex elkísért az orvosi szobához.
- Egyszerű idegesség, ami neked így jött ki. Felhívom a szüleidet, hogy jöjjenek érted, és szigorú pihenő, és szedjél fel magadra, mert nagyon sokat fogytál.
- Kérem ne szóljanak anyuéknak, inkább egyedül haza megyek.
- Egyedül semmi kép.
- Akkor...
- A szüleidnek kell szólnom.
- Jó - egyezek bele.

- Igen. Lehet furán hangzik, de idegesség, és így jött ki rajta. Igen. Nem, nem kell izgulni, csak inkább most egy kis pihenő, már holnapra kutya baja se lesz. Igen. Viszhall.
- Mikor érnek ide?
- Pár perc, épp erre volt dolguk. Hétfőn már semmi bajpd nem lesz. Ki tudsz menni egyedül?
- Aha.
- Rendben.
- Viszlát! Köszönöm
- Ugyan. Szia
Kimegyek nehezen a parkolóhoz, de meglepetésemre Riker áll ott a kocsival.
- Na, gyere - mondja.
- Erősen megölelem, mielőtt beszállnék a kocsiba - nagyon hiányoztatok.
- Te is nekünk. Hogy vagy?
- Egy kicsivel jobban.
- Talán miattunk izgultál.
- Meglehet - mondom nevetve.

Fél óra kocsikázás után végre otthon. Már sokkal jobban vagyok. Mikor bemegyek mindenkit megölelek - pontosabban anyut és apu - és ők is egy néma, nagyon hiányoztál öleléssel viszonozzák.

Time flies,is coming on tour

Eltelt három hónap, mindjárt suli. Nagyon várom az új sulit, bár, ezzel együtt hamarosan apáék is elindulnak turnézni, és én meg a ködbe veszek, hisz ők eléggé el lesznek foglalva; utazgatás, sajtótájékoztatók és sorolhatnám. Budapest sajnos nem került be a turné helyszínek közé, amit nagyon sajnálok.
 A nyáron így is rengeteg koncertjük volt és nagyon keveset voltak természetesen itthon, így én egyszer Ratliff nagyiéknál, utána Lynch nagyiékkal, utána Floridai unokatesó és sorolhatnám a sok helyet, ahova mentem, így a végére meg is untam az egészet, hogy ide utazni, oda utazni. De lényeg, hogy most itt vagyok itthon, aminek nagyon nagyon örülök.

Apáék most egy ideig itthon vannak, aminek nagyon örülök. Reggel nyolc van. Kipattanok az egyből és rohanok le a lépcsőn, ugyanis ma rengeteg dolgot kell csinálnom. 2 nap és suli és még be se vásároltunk nagyjából semmit - 2 tollon kívül - .
- Jó reggelt - köszöntem, mikor kiértem a konyhába.
- Jó reggelt!
- Hogy vagytok?
- Jól, köszi. Te?
- Megvagyok, Arra gondoltam, hogy ma elmehetnénk bevásárolni, vagy esetleg ráér?
- Meggondoljuk még, mert lehet aztán nem kell olyan sok minden és akkor ne vegyünk fölösbe cuccokat. Majd évnyitó után szerintem ráér. Akkor majd úgyis megkapod az órarendet és majd elmegyünk az nap.
- Okés. Addig is ma elpakolom a bőröndöt, meg nem tom.
- Meg elmegyünk valahova. Azt ne kérdezzétek hova - mondta apa.
- Komoly - néztünk össze anyuval.
- Aha. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valami vízi parkba vagy valahova. De este biztos nem leszünk korán itthon.
- Jaj, de jó - mondtam lelkesen.
- Na, jó, de akkor mindenki nyomás a dolgára, én addig kitalálok valamit.
 Felmentem a szobámba. Beágyaztam meg összekészültem. A bőröndből mindent kihajigáltam, majd a bőrönddel próbálkoztam, hogy felküszködjem a szekrény tetejére. Egyszer csak egy nagyot puffant a földön.
- Jaj !
- Mi a baj - nyit be anya.
- Hát a bőröndöt próbálom felrakni, de nem akar felmenni.
- Segítek,
Ketten szenvedtünk tovább vele, majd tíz perc után sikerült.

Délután a tengerpartra mentünk le és még strandoltunk itt egyet utoljára, majd elmentünk egy japán étterembe.
- Jó estét - mondta a pincér.
- Jó estét!
- Mit hozhatok - kérdezi ( na, jó ez biztos csak valami felvett amerikai szokás, hogy ugyan úgy viselkednek a pincérek, mint az amerikaiak, szerintem).
- Én egy ilyen suthit kérek - mutatom az étlapot a pincér fele, mivel elég furi neve volt.
- Mi is egy ilyet.
Miután megkajáltunk kocsiba szálltunk és apa  a " meglepetés program " helyszínére vitt. Na, igen, az út a parttól majdnem másfél óra volt, de megérte.
A Hollywood felé vezető hegyi út közepén álltunk meg - kb. ott ahol van a Hollywood felirat -. Kiszálltunk a kocsiból, majd Los Angeles fényei terült el a szemünk előtt. A korláthoz rohanva rögtön le is fotóztam. Apa átkarolta anyut majd megcsókolta.
- Na, lányok jó mi?
- Csodás - mondom ámulva.
- Az - mondta anya.
Olyan volt az egész, mintha ezernyi ragyogó csillagot látnak, akik teljesítik álmaikat. Lenyűgöző.. Mint egy tenger, amiben fehér víz van. Így figyeltem végig az egészet, mikor apa megszólalt.
- Menjünk be Hollywoodba sétálni vagy inkább haza menjünk?
- Mennyi az idő - kérdezi anya.
- Csak 23 - mondom.
- Csak... Ami azt jelenti, hogy mire hazaérünk lesz 23:45.
- Légyszi anya - kérlelem.
- Nem azt mondtam, hogy nem. Menjünk.
Visszaszálltunk a kocsiba, majd bementünk a városba. Sétáltunk a hírességek sétányán is, majd hajnali egykor visszaindultunk.

- Riley - suttogta valaki.
Kinyitom a szemem. A háznál vagyunk.
- Megjöttünk. Gyere - mondja anya - bent alhatsz.
- Oké - mondom fáradtan.
Felbucskáztam a szobámba, lerúgtam magamról a cipőt majd befeküdtem az ágyba és aludtam.

- Egy héttel később-

A suliból rohanok a helyközi buszhoz - szerencsére ma csak két óránk volt, hisz első nap - remélem hamar itt lesz, ki akarok érni a reptérre. Nem tudják, hogy megyek. Végre megjött a busz. Felszálltam, leültem. Hamar kiértünk a reptérre. Leszálltam, majd rohantam a 2-es kapu felé, ahol várják a gépet. Remélem nem mentek még el. Beérek a zsúfolt reptérre, majd futni kezdek. Mindenhol keresem őket, még végre 5 perc futás után megtaláltam őket. Odafutottam hozzájuk.
- Riley - mondták egyszerre
- Neked nem kellene suliba lenned - kérdezte Riker.
- Csak két óránk volt, és rohantam ide.
- Jól van - mondta Rocky.
- Egyébként anyuék hol vannak - kérdeztem, mert sehol se láttam őket.
- Elvileg elmentek venni vizet.
Los Angeles Madrid járat hamarosan indul. Megkérjük utasainkat kezdjék meg a beszállást - hallatszott a reptéri hangos bemondóból. Ekkor felbukkantak anyuék is.
- Riley, te - kérdezte apa - iskolában kellene lenned.
- Ez most mellékes, majd elmesélik a többiek, hogy miért voltam itt. De mennetek kell.
 Gyorsan megöleltem mindenkit, majd nagyiék is és elmentek.

Kifele menet, mind csöndesen mentünk ki, majd beszálltunk a kocsiba és haza indultunk...

Kérdezz- felelek az írótól

Sziasztok!

Pontosan ma írtam meg a 20. részt és arra gondoltam, hogy csinálnék egy kérdezz- feleleket. Bármilyen kérdést tehettek fel, a blog kapcsán vagy velem kapcsolatban itt ehhez a poszt alá kommentben, vagy facebookon kommentbe. Várom őket! ;)

Ui.: Remélem tetszenek a részek, bár, mostanában nem a legmozgalmasabbak

Love in the air

Mióta haza jöttünk állandóan Daven jár az eszem. Hihetetlen. Csak négy nap volt és minden olyan gyors volt. De vajon ekkora távolság köztünk áthidalható?

Éppen vacsorázunk. A villámmal kotorászok az ételben, de nem eszek. Daven jár a fejem, amiről anyáék még nem is tudnak. Annyira hiányzik - Riley, hogy hiányozhat egy ember, akit alig ismersz-mondja a lelkiismeretem. Lehet igaza van, de akkor is. Mélyen a szívemben egy nagyon különleges érzésem van iránta, amit mondjuk Jackékkel nem érzek. Folyamatosan az együtt töltött négy nap eseménye pörög le a fejemben.

- Riley - szól anya
Semmi válasz.
- Riley - mondja még egyszer.
Semmi válasz.
- Riley válaszolj már anyádnak - mondja apa - vagy ez valami új tini szokás?
- Ö... Tessék?
- Riley mi van veled - kérdezte apa - mostanában mindig csak álmodozol.
- Csak...
- Egyél, aztán meg mehetsz Jackékkel.
- Okés.
 Megettem a salátát, majd felrohantam a táskámért. Lefele egy kicsit megálltam a lépcsőn hallgatózni.
- Hagyd már Ell.
- De mindig csak álmodozik.
- Nem látod rajta, hogy szerelmes - kérdezte anya - mi is ilyenek voltunk. Kezdtük először a poénkodással, utána már ezek a beteg poénok elmaradtak és álmodoztunk, majd végre elkezdtünk járni és most itt vagyunk.
- Igazad lehet.
- Na, látod.
- Sziasztok!
- Mész is - kérdezte apa.
- Aha. Majd kilenckor jövök.
- Jól van, menj csak - mondta anya mosolyogva .
- Sziasztok!
Elindultam biciklivel a suli felé, mivel ma este a suli tornatermében fellép a bandánk, pontosabban még nem vagyunk banda, lényeg, hogy együtt lépünk fel, mert a suliba jótékonysági bál lesz és úgy gondoltuk fellépünk. Most így gondolkodva most jut eszembe, hogy anyáéknak nem is szóltam.
 Gyorsan előkapom a mobilom és tárcsázom anya számát.
- Szia kicsim! Mi a baj?
- Semmi, csak elfelejtettem szólni, hogy ma este a suliba a jótékonysági bálon fellépünk.
- Tudom.
- Honnan?
- Majd elmesélem, te csak menj.
- Ok. Gyertek.
Gyorsan tekerek a sulihoz. A biciklit bedobom a bicikli tárolóba, majd sietve az öltözőbe mentem. Átvettem a ruhámat, amibe fel fogunk lépni, majd egyeztetés.
- Rendben, akkor az első a My Stupid Heart Demi Lovatotól. A második szintén Demitől a Lo que soy, a harmadik ugyan ez csak angolul a This is me. Utána a Let it go aztán a The Vampstől a Somebody to you. És vége. Ennek kb. kilencre lesz vége. Oké?
- Oké - vágjuk rá egyszerre.
Visszamegyek az öltözőmbe. Idegesen járkálok le-fel. Jaj, de jó lenne, ha itt lenne Dave. Megcsörren a telefon. A képernyőn Dave neve világít.
- Halló!
- Szia!
- Szia!
- Hogy vagy?
- Izgulok.
- Miért - kérdezi.
- Ma kell fellépnem a suliba a jótékonysági bálon és eléggé félek.
- Ugyan. Jó leszel. Majd megnézlek.
- Hogy érted?
- Majd meglátod - mondta.
- Riley, gyere.
- Mennem kell.
- Oké. Majd beszélünk. Hiányzol.
- Te is nekem. Szia!
Vonal bontása
Gyorsan rohanok a színpadi feljáróhoz. Félek egy kicsit. Rövid, térdemig érő narancssárga ruhám kissé meglibben a nagy rohanásban. Felmegyünk a lépcsőn. A mikrofon már a színpadon, fények felkapcsolva. Tekintetem megragad a közönségen. Elöl van az egész család és Dave is. Most már mindent értek. Megszólal a háttérzene és elkezdjük az első dalt. Olyan, mintha ének közben repülnék. Megfelejtkezek mindenről, és csak énekelek.
Így ment ez kilencig. Ezután már másé volt a színpad. Bementem az öltözőmbe. Leülök és csak nézek a tükörbe. Megcsináltam, megcsináltam, hajtogatom magamban.
*kop-kop*
- Szabad - mondom.
- Szia kicsim - mondja anya.
- Szia anya!
- Nagyon jó voltál. Így jössz haza vagy átöltözöl.
- Szerintem így. Egyébként Dave hogy került ide?
- Szerinted nem vettem észre, hogy mi van kettőtök között?
- Hát...
- Nekem eléggé feltűnt.
- Ó...
- Na, jó menjünk.
- Egyébként Dave kinél is lesz este?
- Egy rokonához jött eredetileg, felhívtuk és itt termett. Szóval ne aggódj.
- Oké - mosolygok rá.
Kimentünk a kocsihoz, majd elvittük Davet is a rokonához. Kiszálltam vele két percre.
- Amikor beszéltünk nem voltál egyértelmű - mondom neki.
- Miben is?
- Járunk- e vagy nem. Egy igen és rohantunk. Ez nem egy biztos szó volt.
- Akkor ez talán az lesz - mondja majd megcsókol.
Akkor váltunk el egymástól, mikor Rocky kiszólt a kocsiból.
- Most már elég lesz a szerelmeskedésből - mondja röhögve.
- Hallom várnak - mondja.
- Úgy tűnik.
- Majd beszélünk.
- Igen.
Majd egy öleléssel elbúcsúztunk egymástól.

4 days on the Beach

Itt a hétvége - pontosabban csütörtök - és végre megyünk a partra. Reggel 8:00 van és már most 28 fok van. Hát igen, ez a szokásos időjárás itt. 4 óra utazás és ott leszünk a tengerparton Ratliff nagyiéknál. Nagyon várom!

4 óra utazás után, végre  megérkeztünk a partra. A ház elég csendes volt, talán nincsenek még itt?
Kiszálltunk a kocsiból - pontosabban csak én -,hogy körülnézzek. Bementem, és senki.
- Nincs itt senki - kiáltottam ki apáéknak.
- Az hogy lehet?
- Nem tudom, de nincsenek itt!
- Megfordulunk az utca végén, addig maradj itt!
- Okés.
Leültem a lépcsőre és vártam. Pillanatokon belül egy férfi hang szólt:
- Kit keresel?
- Én?
- Ja.
- Mi közöd hozzá - vágtam vissza.
- Ránk hagyták a ház karbantartását.
- Mi meg nagyiékhoz jöttünk.
- Mi a neved - kérdezte a velem egy idős srác.
- 14. Miért te?
- Én is. De minek most jöttök?
- Mert így lett megbeszélve...
- És hogy hívnak egyáltalán?
- Miért?
- Csak, Engem Davenek. Téged?
- Riley.
- Helló - mondta már sokkal kedvesebben.
- Helló.
- Még találkozunk. Egyébként majd átnézek.
- Ok.
Elment. Érdekes srác az egyszer biztos. Most olyan bunkó volt, bár, a végén egész normális.
- Felhívtuk nagyit - szállt ki anya az autóból - még fél óra. Addig pakoljunk ki.
- Értem. Akkor hajrá.
Gyorsan bevittük a csomagokat, engem elküldtek a boltba. Szerencse, hogy hoztuk a biciklit. De merre is kell menni, Dave bukkant fel az utca végén.
- Mi a baj - kérdezte kedvesen.
- Őszintén?
- Ja.
- Fogalmam sincs, hogy hol a bolt.
- Elviszlek és segítek, jó lesz?
- Igen köszi.
Útban a bolt felé elmesélte, hogy ki ő meg ilyenek. Kedves fiú, de időnként határozott is tud lenni, ami néha nem tetszik.
- Akkor mit is kell venni - kérdezi.
- Öhm, hát itt vannak - adom neki oda a listát.
- Oké, Gyere utánam és hamar összeszedjük a cuccokat.
- Egyébként neked a szüleid megengedik, hogy egész nap mászkálj meg ilyenek?
- Hát ez egy kissé hosszú, de ha gondolod délután elmesélem.
- Hát, oké. És mit szeretsz csinálni?
- Előbb vásároljunk be, vigyük el hozzátok a cuccokat és utána beszélgethetünk, de gondolom sietsz.
- Hát igen.
- Akkor gyere!
Furcsa ez a fiú. Semmiről sem akar beszélni, legalábbis nem most. Mintha titkolna valamit. Nem tudom mit, de kíváncsivá tett.
Haza felé  tekerünk, és nem gondoltam volna, hogy ennyi sok lesz. Mindkettőnk biciklijén, van a kosárban is táska, meg mind a két kormányon. Elég nehéz így tekerni.
- Szólj ha álljunk meg - kiállt nekem oda.
- Ok, de mindjárt ott vagyunk addig kibírom.
- Ahogy gondolod.
Tekerünk és tekerünk, olyan, mintha a ház direkt arrébb sétálna, mert láttja, hogy mennyi cucc van nálunk.
Csak odaértünk a házhoz. Lefékeztem a biciklit, de leszállni nem tudtam.
- Sziasztok - kiabálok be a bicikliből.
- Ki fognak jönni - kérdezte Dave.
- Általában igen. Ha nem akkor 3. 4. kiabálásra kijönnek.
- De senki sem jön.
- Halihó - kiabálom még egyszer.
- Senki.
- Nyugi, várj egy picit.
- Ok, de senki nem jön.
- Akkor majd most fognak - mondtam - valaki kijönne segíteni - kiabálom.
- Itt vagyok - jön ki anya - ó, nem tudtam, hogy nem egyedül mentél.
- Anya ő Dave a szomszédból és segített bevásárolni.
- Jó napot!
- Szervusz! Gyertek be. Kaptok egy kis limonádét.
- Apa?
- Ne aggódj.
Igen, ez a mi titkos nyelvünk. Ha én kérdezem, hogy apa, az azt jelenti, hogy nem lesz baj, anya meg csak ne aggódj, vagy valami hasonló :P Apa oltári laza, de sokszor eléggé aggódó típus.
- Szóval Dave te itt laksz. Sose láttunk még.
- Lehet elkerültük egymást.
Anya még további 2 percben faggatózott.
- Elmehetnénk Rileyval fagyizni?
- Ó, persze. Menjetek csak. Itt van egy kis pénz.
- Nem asszonyom, majd én fizetem.
- Rendben, de csak akkor ha Rydelnek szólítasz és nem asszonyomnak.
- Rendben Rydel - mondta mosolyogva.
Hű, milyen udvarias! Még otthon se volt Jack meg Tom ilyen udvarias anyuval.
Elindultunk biciklivel a part felé. A szellő az arcunkat verte, de jól esett, a majdnem 30 fokos melegben. A szél a hajamat hátra fújta, a hajtincseim ebben a szellőben olyanok voltak, mint a tenger hullámai. Imádok itt lenni!
- Megjöttünk - mondta Dave elismerően.
- Nincs is olyan messze.
- Igen, és itt lehet kapni a part legjobb fagyiját.
Bementünk a fagyizóba. Egy tökéletesen légkondicionált helység volt tele üveg székekkel.
- Jó napot!
- Szervusztok! Mit adhatok - kérdezte egy öreg bácsi kedvesen.
- Riley?
- Én egy gömb málnát kérek.
- Én pedig egy gömb csokit - mondta.
Miután megkaptuk, kimentünk, a biciklinket lelakatoltuk a fagyizó előtt és sétáltunk a tengerparton.
- Szóval visszatérve a beszélgetésünkre, a szüleid miért is nem bánják, hogy te egész nap kint mászkálsz, ráadásul most suli idő van?!
- Ennyire kíváncsi vagy?
- Igen. Ha te megismerhetted a családom egy részét akkor én is joggal kérdezem.
- Jogos - mondta nemes egyszerűséggel - a bátyámmal élek itt. A szüleink Európát járják, egy évben párszor jönnek csak haza, és mivel a bátyám egyetemista, ezért, hogy meglegyünk küldenek haza pénzt.
- Ú, értem...
- És te hogy is csöppentél bele a Lynch és Ratliff családba?
- Honnan tudod, hogy ők?
- Szoktam hallgatni. Szóval?
- Úgymond örökbe fogadtak vagy mi. Előtte meg Magyarországon éltem.
- És nem magyar neved van?
- Mikor még a szüleim éltek, apa amerikai volt, ezért kaptam ezt a nevet.
- Aham.
- És te gondolom itt jársz suliba...
- Ja, de lehet felvesznek máshova és akkor a bátyámmal oda költözünk, ez meg marad nyaralónak.
- Értem. A barátnőd biztos nem fog neki örülni.
- Nekem nincs barátnőm - mondta.
- Az, hogy lehet, hogy egy ilyen aranyos, illedelmes, helyes fiúnak nincs barátnője?
- Nem tom, de a te barátod szerencsés.
- Nincs barátom.
- Akkor joggal teszem fel én is ezeket a kérdéseket.
- Ja :D
Nevetünk. Megszólal a telefonom.
- Szia anya!
- Szia! Gyertek haza! Megjöttek nagyiék, holnap még találkozhattok.
- Okés.
Vonal bontva.
- Mi a baj?
- Semmi. Csak megjöttek nagyiék és haza kell mennem,de holnap talizhatunk.
- Okés.
Haza tekertünk.
- Akkor holnap.
- Igen.
- Itt a számom.
- Beírom. Majd este megcsörgetlek.
- Rendben.
- Jó éjt!
- Jó éjt!
Dave teker tovább, én meg csak állok.
- Khm...
- Ühm - fordulok hátra - szia apa - mosolygok rá kissé zavartan.
- Ki volt ő - kérdezte.
- Csak egy barát. Most ismerkedtem vele össze.
- Értem. Anya mesélt róla. Azt mondta, nagyon kedves fiú.
- Igen.
- Értem. Gyere most már be.
- Mikor jöttek meg nagyiék?
- Nemrég.
Este vacsoráztunk, beszélgettünk, activityztünk. Elmentünk 23-kor aludni, de én csak 3-kor feküdtem le. 23-23:45-ig Daveval beszéltem, utána skypoltam Brigivel.


2. nap

- Jó reggelt Riley - mondja apa.
- Hm - mormogom - mennyi az idő?
- Már 11.
- Komoly - ülök fel hirtelen.
- Igen. Gyere le reggelizni.
 Megnézem a telefonom. 45 nem fogadott hívás. Basszus. Leszaladok a lépcsőn. Egyébként a hívások mind Dave-től jöttek.
- Jó reggelt
- Neked is - mondta anya.
Dave a reggeliző asztalnál ül.
- Ó helló - mondom neki, kissé meglepődve.
- Szia - mondta mosolyogva.
- Nagyiék?
- Elmentek a városba, nemsokára jönnek, de nyugodtan menjetek csak.
Leültem enni.
- Láttam a hívásokat - suttogom neki.
- Oké, azt hittem valami baj van.
Gyorsan megkajáltam, felöltöztem és máris a parton kergetőzünk, de most csak a ház környékén.
Délben megkajáltunk, majd megismerte a család egy része Davet. Nagyon jól elvoltak, apa külön beszélgetett vele :O . Remélem nem sült ki belőle semmi rossz.
Este lementünk a naplementébe sétálni.
- Jól érzem magam  - mondom.
Ekkor megölel Dave. Meglepődtem és elpirulok. Fejemet lehajtom, annyira elpirultam ( miért kell nekem mindig elpirulnom.... ahw...)
- Örülök - mondta nemes egyszerűséggel.
Este sajnos elváltak útjaink, majd mind ketten lefeküdtünk aludni időben, mivel holnap egész nap a strandon leszünk. Nagyon várom.

3. nap

Reggel anya után én keltem fel először, ami meglepte őt. Mi ketten voltunk még csak fel. Beszélgettünk Daveről meg minden.
- És mit szoktatok csinálni - kérdezi.
- Beszélgetünk, sétálunk, szórakozunk.
- Az nagyon jó - mondta mosolyogva.
- Igen - mondom.
Miután felkelt mindenki megreggeliztünk, majd Davvel együtt lementünk a partra. Ma én megyek át egy kicsit Daveékhet, mivel a bátyja kíváncsi, hogy kivel van Dave egész nap. A strandon nagyon jól szórakoztunk. Szörföztek is volna, de az nem jött össze :D
Eljött az este, és indultunk.
- Félsz - kérdezi.
- Nem, de egy kicsit izgulok.
Mikor átmentünk, nagyobb rend volt a lakásban, mint otthon nálunk.
- Szia - köszönt egy nagyon mosolygós fiú.
- Szia!
- Szóval te vagy Riley. Üdvözöllek! Gyertek be!
Miután megvacsiztunk és mindent kitárgyaltunk, sajnos Samnek, Dave bátyának tanulnia kellett és nekem is haza kellett mennem. Este hét volt.
- Jó volt - kérdezte.
- Jól éreztem magam igen - mondtam elpirulva.
A levegőben olyan volt, mintha a sötétben világos pillangók repkednének, majd egyik pillanatról a másikra a szája a számon volt és csókolózunk. Olyan volt, mint a filmekben a csók a tűzijátéknál.
Majd elválltunk egymástól.
- Akkor jó éjt - mondta.
- Jó éjt.
Egész este ezen járt a fejem majd aludni tértem.

4. nap

Indulunk haza. Dave levitt a partra egy utolsó sétára és megint megcsókolt.
- Akkor most járunk - kérdezem.
- Ezek szerint - mondtam.
Majd megint megcsókolt, visszakísért, majd haza indultunk

A perfect day with Ryland

Végre hazajött Ryland. Tegnap voltak érte Rossék a reptéren. Persze nekem itthon kellett maradnom, mivel apáék még mindig nem engednek sehova :/  Remélem Rylanddal elengednek, mert már elég régóta ígéri, hogy elvisz a parton jeppel meg ilyesmi. Igazából mióta itt vagyok elég keveset voltam vele és, így még nem is tudtam megismerni igazán, nem úgy, mint a supermarketben órákig bolyongni szerető Rikert, aki minden kóstoló pulthoz odamegy :D Na, igen. Őszintén még igazán Rossal se töltöttem olyan sok időt, egy-két komoly beszélgetésen kívül.  Na, jó, ez eddig elég uncsi, na, de térjünk a lényegre.

- De hadd menjek holnap Rylanddal - kérlelem apát eddig igen sikertelenül.
- Nem! Szó sem lehet róla!
- De légysziiiiiiii - mondom.
- Megint beteg akarsz lenni?
- Nem, de...
- Na, akkor? Még csak most gyógyultál meg.
- De nem lesz semmi bajom.
- Riley! Nem!
- Ó, de légyszííííííííííííí, olyan ritkán van itthon és végre elmehetnénk jeppel a parton.
- Felejtsd el! Majd legközelebb!
- Jó - hagyom. Majd ha anya haza jön, majd megdumáljunk.
Felmentem a szobámba. Persze. Otthon már volt, hogy már másnap, mikor nem volt lázam már zavartak a suliba. Nem tudtam, hogy ennyire aggódók itt a szülők :) :/ De nem? Leültem egy kicsit széjjelnézni a neten. Elsőnek az R5 oldalára mentem. Már lehet szavazni, hogy hova menjenek? Rögtön arra szavaznék, hogy maradjanak itthon, de nincs ilyen lehetőség és nem akarom, hogy miattam itthon maradjanak. Rákattintok a Los Angeles rubrikára és elküldöm. Leszaladok a lépcsőn egy kis narancsléért, apa valamit nagyon írogat. Odamegyek a hűtőhöz, kiveszem a narancslevet, majd félváról:
- Szavaztam.
Hirtelen felnéz, mintha a narancsléhez beszélnék.
- Tessék?
- Szavaztam.
- Mire?
- Hát mire?
- Nem tudom.
- Dehát tudod.
- Nem, mondd csak - mondta és felült a nagy bárszékre a konyhapult előtt.
- Hát, hogy hova menjetek koncertezni.
- Ja, tényleg?
- Igen.
- És mire szavaztál?
- Hát Brazília fővárosra...
- Komoly?
- Nem. Los Angelesre természetesen, de szívem szerint még Budapestre is szavaznék - mondom egy kissé szomorkásan.
- Hiányzik igaz?
- Mi?
- Hát Budapest.
- Egy kicsit igen, de már úgy kezdem megszokni itt is. Los Angelest mindig is kedveltem, de egy kicsit furi, hogy itt már angolul kell beszélnem, a magyart meg csak Brigivel beszélhetem, de azt se sűrűn.
Anya hazaért. Felmentünk a szobámba ketten és elmondtam neki, a Rylandos dolgot, persze rögtön rábólintott, szerinte sincs már semmi bajom.

Másnap

Reggel jött Ryland. Persze, mint kiderült anya és apa megbeszélték ezt a dolgot és apa is elengedett. Szuper. Kb. tízkor csengettek reggel, én addig medencét segítettem tisztítani - őszintén nem a kedvenc házimunkáim egyike, de megcsináltam, de persze apa is segített-.
- Mehetünk - kérdezte Ryland.
- Persze.
Elindultunk a partra, de persze kikötés volt, hogy hatra legyek itthon, mert estére valami programot tervetek.
A parton jeeppel mentünk a homokban. Nagyon jó volt. Mikor elértünk egy röplabda pályához leálltunk röppizni.
- 3:0 - mondta Ryland.
- Sose volt a röppi az erősségem.
- Miért, hol röpiztéztél még?
- Budapesten a suliban.
- Komoly?
- Ja, tesi órán.
- Az cool.
Pár óra múlva tovább indultunk.
- Miért utazol ilyen sokat - kérdeztem.
- A szakmámból kifolyólag.
- Attól eltekintve.
- Akkor is sokat utazok?
- Őszintén?
- Uhm.
- Igen,
- Valamikor kell lennem a barátaimmal is - válaszolt mosolyogva.
- Oké, oké, dehát na.
- Úgy hallottam te is énekes akarsz lenni.
- Hát őszintén, azt sem tudom mit akarok, de azt mondják van hozzá tehetségem.
- Hát afelől nincs kétség.
- Honnan tudod?
- Megmutatták a CD-t, amit a barátaiddal vettél fel.
- Ó - mondom. Így világos.
- Szereted a narancsos colát?
- Nem tudom.
- Hogy érted?
- Sose ittam még.
- Akkor itt az ideje.
- Az nem a Fanta?
- Nem - mondta.
Vettünk két narancsos colát, aminek tök jó íze van. Visszafele indulva a jeeppel még pont láttuk a naplementét.
- Még pont látjuk a naplementét.
- Igen.
- Ez a legszebb része.
- Valóban - majd lőttem egy fotót, na, meg sok selfiet csináltunk.
Mikor hazaértünk még csak fél hat volt. Lényeg, hogy itthon vagyunk. Este elmentünk valami étterembe, ahol valami indiai kaját ettem. Nagyon finom volt. Aztán még sétáltunk egyet az esti Los Angelesbe. Kb. hajnali egykor értünk haza. Megnéztem még a szobámba egy két órás filmet és még egy órát beszéltem Brigivel. Persze anyáék már aludtak, szóval, megint én leszek a későn kelő. Na, mindegy :D

Disease,which is good or bad?

Már egy hete itthon vagyok, a kirándulás óta meg kb. két hét telt el. Na, igen, biztos felmerül a következő kérdés, hogy minek vagyok itthon. Mindent elmesélek, de először is , szerintem ennek az egésznek nagyon sok jó előnye van a családra nézve. Szóval akkor visszaugrok a kirándulás utáni harmadik napra.

Végre itthon, hétvége. Ennél szebbet nem tudok elképzelni. Bár, a fejem eléggé fáj és őszintén mozogni is alig bírok. Na, meg ez az undorító köhögés. Bla.. Utálom. Állandó köhögés, még a mondatomat se fejezem be, de már köhögés. De, még anyuék alszanak, szóval remélhetőleg semmit nem hallottak az én köhögési "operámból", amit az este adtam elő - ha ezt előadásnak lehet nevezni-. Nos, hogy a tárgynál maradjak reggel hét körül vagyunk és lassan már 15 perce köhögök, de még hangosabban, mint este. Lemegyek a nappaliba, egy kis TV-t nézni, de most már olyan hangosan köhögöm, hogy ajtó csapást - nem is csapás, inkább amolyan a huzat becsapta - hallottam. Betegségem kapcsán, szerintem a kiránduláson este nem öltöztem a mólón elég melegen és elkaptam valamit. A TV előtt ülök, mikor anya toppan be a nappaliba, majd pár másodperc múlva apa.
- Riley, te köhögsz ilyen csúnyán - kérdezte anya, majd leültek mellém.
Erre csak egy köhintés, volt a válasz.
- Szóval igen - mondta apa - lázad van - kérdezte.
- A fejem eléggé fáj, de nem panaszkodom.
- Attól még egy kis lázmérés nem árt - javasolta apa, majd elindult a lázmérőért.
- Vedd el a hajadat légyszíves a füledből - mondta apa.
Betett valami fülhőmérő szerűséget. Nem tudom minek ez a felhajtás.
- 38,9. Ez elég magas - mondta apa rosszallóan - megyek hívom az orvost. Te pedig szépen betakarózol és pihensz.
- Én meg csinálok valami reggelit - mondta anya mosolyogva - a konyhából úgyis rád látok.
Kb. fél óra múlva megjött az orvos, aki megállapította, hogy kezdődő influenza szerűség, de még nem nevezné influenzának. Szuper. Szóval most egy ideig itthon leszek teljes felügyelet alatt. Reggelire palacsinta volt, de alig bírtam belőle valamit enni.
- Riley kicsim! Ez a kedvenced, legalább apránként egyél belőle.
- Oké, de most nem bírok többed. De egy kis kakaót szívesen meginnék - mondtam viccesen.
- Na, az jó, ha tudsz inni - mosta apa megkönnyebbüléssel az arcán - ha nem tudnál még azt se, akkor mehetnénk a kórházba.
- Azt nem!
- Hát igen.

Pár nap múlva elkezdtem még csúnyábban köhögni. Köhögni? Inkább olyan volt, mint a kutyavonyítás, és beszélni is alig tudtam.
- Riley drágám annyira sajnállak - mondta anya.
Ezalatt a 3 nap alatt már az egész család itt volt, és apuékkal minden este filmezünk meg beszélgetünk. Tök jó.

Most vissza a jelenbe. Ma már egy kicsivel nyugodtam napom volt, de az orvos javasolta, hogy még négy-öt napot maradjak itthon. Nem is baj. Anyáékkal olyan jól szórakozok. Ma Activityztünk, ami nagyon vicces volt. De a betegség elég gáz, még a torkom mindig nagyon fáj, ami szörnyű. Étvágyam van, de enni mégis keveset tudok. Anya szerint simán lement rólam 5 kiló - persze nem rossz indulatból mondta, csak sajnál, hogy ilyen rosszul vagyok-. Holnap Ratliff nagyiékhoz megyünk, pontosabban a  tengerparti nyaralójukhoz és ott leszünk 2-3 napot, majd haza jövünk, Ryland is megjön, amit nagyon várok, mert megígérte, hogy elvisz gippel a tengerparton. Szóval izgi lesz. Várom már.

Jaj és képzeljétek! A táborba mehetek, és nagyon várom, júliusba lesz Buenos Airesbe. De viszont apáék hamarosan, vagyis 2015 januárjában mennek koncertezni kb. év végéig.

Szóval nemsokára irány a tengerpart :)

A trip with the class

- Riley - szól halkan azt hiszem apa.

- Mmmm - morgom álmosan.

- Jó reggelt kicsim, hat óra - mondja apa és egy puszit nyom a fejemre.

Lassan felülök az ágyba, majd lezuhanyzok, megcsinálom a hajam, ami nagyon kócos lett. 6:30. Megyek reggelizni, plusz a kis háti táskámat.

- Jó reggelt kicsim - mondja anya kedves mosolygással. Épp palacsintát süt.

- Jó reggelt! 

- Fáradtnak tűnsz - mondta apa nevetve.

- Utoljára Budapesten keltem ilyen korán.

- Minek?

- Mert ott 7:30-kor kezdődött a suli.

- Kom - néztek rám.

- Igen. Na, de siessünk.

Gyorsan megkajáltunk, felvettem a cipőt, így is már 7:15 volt. Bepattantunk a kocsiba és pillanatok alatt a sulihoz értünk. Két nagy luxus busz állt ott. Én az elsőbe lettem Tommal és Jackkel beosztva így feltettük a bőröndöt és még lementünk egy kicsit.

- Jó utat kicsim - mondta apa.

- Vigyázz magadra!

- Oké - mondtam és adtak mindketten egy puszit, amit viszonoztam.

Felmentem a buszra és pillanatok múlva már gurultunk is Disneyland felé.

Disneyland

Megérkeztünk majd mindenki arra mehetett amerre akart. Mi a srácokkal megpróbáltunk mindenre felülni. Persze nem olyan volt, mint mondjuk a párizsi - bár soha nem voltam ott - de nagyon jó buli volt. Jót szórakoztunk, meg még Mickey egérrel is találkoztunk, Rengetegen voltak persze :/ Mikor nincsenek sokan. 

2. nap

Útban SeaWorld felé mindenki álmosan botorkált a buszon, de persze Kate tanárnő ordítozott, hogy mit csinálnuk? Pizsamába akarunk kimenni vagy mi? Hát, igen. Elvileg már ma Sabrina tanárnő lesz velünk aki sokkal lazább. Mikor megérkeztünk kivártuk a hosszú sort, majd itt is mindenki oda ment ahova akart. Jó mi? :D  Szóval láttunk egy csomó cuki víziállatot és ültünk egy nagyon klassz hullámvasúton is.

Ezután elmentünk a Snata Monicai vidámparkba, ami szintén nagyon klassz volt. Hihetetlen sokat voltam már most ezalatt a 2 nap alatt :) De nem unom :D És volt egy csodás óriás kerék is, amit eddig csak a filmekben láttam, és most én is innen nézhettem a tengert. Nagyon jó volt. Meg egy céllövöldében Tom nyert nekem egy majom plüsst. Nagyon vicces volt :) Jack meg beleesett a mini labdák közé. Ezután fagyiztunk, sétáltunk a parton meg ilyesmi. Jó este volt.

3. nap

A derekam nem fáj hál istennek. Nagyon kényelmesek a buszos ágyak. Elmentünk az Universal Studio parkjába, az is valami csodálatos volt. Minden olyan valóságos volt. A Simpson család, a minyonok és sorolhatnám. Itt is rengeteg vidámparki játékon ültünk és persze a logo. Az is nagyon menő volt. Jack egy kicsit már unja :D

Több órás út után megérkeztünk San Fransisko és San Diego közti óriási hídra, ahol forgatták pl. a San Fransisko utcáin sorozatot is. Óriási :) Nagyon hosszú is volt de nagyon tetszett. És a tengerpartról még fotót is tudtam csinálni.

4. nap

A hírességek sétánya nem zavart le nagy vizet, se Hollywood, hisz majdnem itt élünk. Megnéztük lényeg az.

Végre haza értünk. Nagyon kimerítő volt az utóbbi pár nap. És bocsi, ha valamit kihagytam volna, csak annyi helyen voltunk. Mikor megérkeztünk a kocsiba beülve el is aludtam :/ :D 

Ratliff Family

Mindjár megyünk kirándulni az osztállyal. Nagyon várom. Igazából az egész egy szórakozás lesz. Hogy miért? Hát kb. így néz ki a program:

1. nap

8:00: Indulás
Anaheimben a Disneyland

2. nap

8:00: SeaWorld
14:00: Santa Monica Pier vidámpark
Santa Monica móló séta

3. nap

8:00: Universal Studios 
18:00: Golden Gate Bridge megnézése

4. nap 

8:00: Balboa Park
17:00: Hollywood Walk of Fame
21:00: Haza érkezés

Nagyon várom. Tök jó programok. És olyan busszal megyünk majd, mint a sztárok, amiben van konyha, ágy meg minden. Tök buli lesz. Persze nagyon készülök már, de az igazi problémám, hogy nincs sok ruhám, két ruhát meg nem vehetek fel egy napra. Szóval ruhából meg cipőből kell bőven. Na, igen. Ma anya elhatározta, hogy elvisz bevásárolni. Ezt utálom a legjobban. Nem szeretek ruhát próbálni, mi kín le meg fel venni, meg ha nem jó még egyet felpróbálni szóval az egész egy kín. Na, de ha muszáj. Először a Beverly Centerbe megyünk utána meg a Town and Country Shopping Centerben ( még szerencsém, hogy csak ennyi, mert eredetileg 4 volt). 

- Riley! Gyere! Ha hamar haza akarunk érni, akkor el kell indulnunk - kiállt fel anya.

- Muszáj menni?

- Igen - mondja egy kissé dühösen, de vicces dühösen nem komolyan dühös vagyok módba - nem vihetsz csak két ruhát - rivall rám.

- Jól van, jól van.

- Akkor indulás.

- Éld túl kicsim - súgja nekem apu.

- Igyekszek.

- Riley!

- Megyek.

Az első shopping centerből kb. 3 óra után jöttünk ki - hozzáteszem, szerintem 2 hétre elegendő ruhával :/ - és indultunk a másikba. Itt már csak 1 órát töltöttünk el - innen jöttünk ki egy kis szatyorral, abba is igazából csak egy parfüm volt- és indultunk haza. Apa biztos ki lesz, hogy mennyit költöttünk.

Felhajtottunk a kocsifeljáróra. Apának vettünk engesztelésből - meg igazából itthonra ebéd is kellett - a KFC-ben egy nagy adag csirkét, anya szerint ez tuti nyerő nála. Beléptünk a házba. Valaki szalad le a lépcsőn, gondolom apa.

- MIRE KÖLTÖTTETEK 3000 DOLLÁRT - kiabál. Ajaj. Nem láttam még ennyire dühösnek.

- Jaj Ell - kezdi anya - csak a legfontosabbakat vettük.

Eközben becipelem a kaját és a cuccokat, elég viccesek voltak. Anya tök nyugod és nevet, apa meg majd felrobban, hogy " mégis mire ment el 3000 dollár". Nem tudom megállni, hogy kuncogjak.

- De Rydel, mégis mit vettetek ennyiért?

- Majd ebéd után megtudod. Hoztunk a KFC-ből kaját.

- Mit hoztatok - tér át apa rögtön, mintha minden oké lenne.

- Neked egy egész XXL adagú csirkét a kedvenc szószoddal.

- Végre egy jó hír.

Már hangosan nevetek.

- Mi a baj - néztek rám mindketten olyan furán, mintha az űrből jöttem volna.

- Csak olyan viccesek vagytok. Mikor még ennyire nem ismertelek titeket és Magyarországon laktam, akkor is már viccesnek tartottalak titeket, de most már meggyőződtem róla, hogy nagyon viccesek vagytok.

- Na, jó. Akkor együnk.

Ebéd után konkrét divatbemutatót kellett tartanom, majd becsomagoltam. Várom már a holnapi indulást. Apa lecipelte a bőröndömet a kocsiba, hogy holnap reggel csak nekem kelljen meg anyuéknak beszállni. Átmentem még nagyiékhoz elköszönni, na ,meg Rockyék, Rikerék és Rossék is benéztek. Ryland most azt hiszem Hollywood tengerpartján szórakozik a barátaival és holnap megy egy hétre San Diegoba. 

Holnap indulás. Alig várom

Music my Life

Sziasztok!

Nagyon jól estek/esnek a pozitív visszajelzések mind itt a blogon kommentbe, mind facebookon. És az oldal nézettség is tegnap elérte a 70-et. Szóval ebből azt akartam kihozni, hogy nagyon köszönöm. Egyébként, hogy tetszenek a blogon a zenék? Véleményeket itt vagy facen komiba várom :)

The painful secret, to the end of the secrets

Minden kezd normális helyzetbe visszaállni. Apuékkal is egyre többet vagyok, mint az előtt, megszűntek a késő este haza járkálások. Most minden olyan happy. De ez a titkolózás nagyon idegesít még mindig.

- Mit fogsz ma csinálni Riley?
- Nem igazán tudom. Lemegyek talán a partra, vagy itthon leszek. Nincs úgy igazán kedvem sehova se menni.
- Akkor mi lenne ha itthon medencéznénk egyet?
- Jó ötlet. Anya benne vagy?
- Aha, és ebédre meg majd összeütünk valamit - mondta anya.
- Este meg kint főzünk egyet - mondta apa.
- Nagyon szuper - mondtam.
Minden olyan szép. Jól szórakozunk, így hárman. És most kivételesen hárman főzzük az ebédet. Valami új kaját főzünk, asszem  valami indiai kaja, de jó illata van. Az ebéd isteni lett.
- Jót főztünk lányok.
- Igen. Nagyon finom lett.
- A munka után jól megérdemelt kaja.
- Igen apa :)
- Figyeljetek - mondtam. Muszáj leszek megkérdezni - múltkor mikor kértem nagyitól muffin formát hallottam, hogy valami elég fontos munkáról beszéltetek, ami egy albumnál komolyabb.
- Igazából csak ötletek, de semmi biztos, de hidd el, neked is elmondjuk, ha biztos lenne esetleg.
- Biztos?
- Igen.
Adok a szavuknak, de akkor se hagy ez a dolog nyugodni.
A nap hamar elment, kb. hajnali kettőkor feküdtem le, mert még skypon beszéltünk Brigivel. Igen nem véletlen a többesszám, mert apuék is beszéltek vele. Basszus, nagyon jól beszél angolul. Mikor eljöttem kb. 3-as volt, most meg már itt cseverészett. WOW!
Átugrottam a banda garázsába egy gitárért, de véletlenül meghallottam, hogy mit beszéltek.
- Akkor turné. És szavazás.
- Igen.
Micsoda? Ezt titkolták végig? Dehát ez csodás hír, de egyben jobban örültem volna, ha az elejétől tudok róla én is. Nem beképzeltségből, csak azért engem is érint. Meg apáéknak se nyomta volna a szívét.
- Sziasztok! Ideadtok egy gitárt?
- Persze - adott ide Riker egyet.
Felmentem a szobámba és gitároztam, ami csak épp eszembe jutott. De komolyan. Na, és most jön az, hogy hozzam fel én vagy ők elmondják. Majd meglátjuk. Nem érdemes ezen rágódni. Azt hiszem.
Pity-pity. Ránézek a tabomra. A Disney Studios suli küldött e-mailt.

,, Kedves leendő tanulónk!

Hamarosan itt a nyár és iskolánk neked is rengeteg nyári programot kínál. Amik téged érdekelhetnek:

Violetta Camp
R5ers Camp
Song and Dance Camp

Ha érdekel valamelyik írj e-mailbe nekünk és küldjük a további infókat."

Ú Violetta Camp. Ez nagyon érdekes. Erre nagyon el szeretnék menni. Lehet hihetetlen, de szeretem a Violettát, nagyon jó dalok vannak benne, és sok szép helyre repít el. Szóval meg kell dumálnom. Nagyon jó lehet. De ez a dolog még egy kicsit furcsa nekem. Olyan, mintha anyáék nem akarnák, de muszáj. Na, igen. De biztos megbeszéljük.
-Riley - hallom lentről.
- Sziasztok!
- Beszélhetünk?
- Persze.
Elmondtak mindent, tényleg adhatok a szavukra.
- Hogy őszinte legyek hallottam mindent.
- Hogy érted?
- Mikor mentem gitárt kérni kint véletlenül meghallottam.
- Értem.
- Örülök nektek, de ha elmondtátok volna hamarabb akkor se a ti szíveteket nem nyomta volna annyira meg az enyémet se. De lenne egy kérdésem. A Disney suli küldött egy mailt, hogy milyen táboraik lesznek nyáron és engem a Violetta tábor érdekel. Elmehetek?
- Persze.
- Csak a részleteket kérdezd meg.
-  Okés.
Fáj egy kissé, hogy majdnem egy évre elmennek, alig lesznek itthon, alig látjuk majd egymást, alig... Nem is akarok belegondolni. Fáj. Meg az is, hogy végig próbálták tettetni, hogy minden oké. Felhívtam Tomot, de nem vette fel, se Jack. Anyuék elmentek valami közös megbeszélésre. Egyedül. Teljesen egyedül...

The big secret

Mióta felvettek a Disneyhez a következő tanévre sok minden történt. A család mondhatom kissé ( még hogy kissé nagyon) furák lettek. Mintha valamit titkolnának. Volt olyan ,hogy hazajöttem a suliból, mindenki a nappaliban beszélgetett, de mikor megjöttem hirtelen elhallgattak.

Tegnap a többiek a Hollywood Recordsnál voltak, majdnem egész nap. Én suli után elmentem a fiúkkal moziba. A Fák jú tanár urat néztük meg. Nagyon vicces volt. Utána még elmentünk a srácokkal egy "játékteremben", ami igazából flipperrel meg ilyenekkel van tele, szóval nekünk való. Kb. este nyolckor értünk haza, de nem bántam, mert persze anyuék még úton haza, mert megint későn indultak el. Szóval most minden a szokásos. Vagyis olyan értelemben szokásos, hogy ehhez az alig találkozunk, akkor is csak gyorsiban életmód van most.

- Sziasztok - köszönök.
- Szia! Szép napot a suliba.
- Köszi, nektek is!
- Ma hét körül érünk haza.
- Oké - mondtam szomorúan.

Becsaptam az ajtót. Biciklivel megyek épp a suli felé és gondolkodom. Vajon miért kell majdnem minden este hétig nyolcig odalenni. Nem értem.

- Sziasztok srácok - kiálltok a bicikliről nekik.
- Helló. Mi újság - kérdezte Tom.
- Semmi.
- Mizu otthon - kérdezte Jack.
- Semmi. Csak mindenki olyan fura.
- Miért - kérdezték egyszerre.
- Minden nap oda vannak hétig nyolcig, sokszor ha beszélgetnek akkor elhallgatnak ha beléptem
- Ez tényleg furi.

A suliban a szokásos uncsi órák voltak, Kate az osztálytársunk, ma kiverte a hisztit, mert eltűnt az új rúzsa, ami az állítása szerinte egy vagyon volt. Na, jó ki vesz egy vagyonért rúzst?  Persze az igazgatónő kb. úgy fogta fel, mintha elloptak volna valami titkos receptet, amit senki sem ismerhet meg. Haza érve beugrottam nagyihoz. Halkan mentem be. A srácok hangját hallottam. Nem mentem be rögtön.

- De komolyan srácok, ez elég komoly munka. Ráadásul elég sok hátul ütője van.
- Szia Riley!
-Szia nagyi! Csak annyit akarok kérdezni, hogy nincs muffinhoz sütőformád?
-De, dehogy is nem.
- Ide tudnád adni?
- Persze, gyere csak.
 Ide adta nagyi és sietve átmentem. Felhívtam a srácokat skypen, hogy elmondjam mi volt.
- Hú, ez tényleg elég fura.
- Igen.
- Egyébként te Riley mit csinálsz a konyhában - kérdezte Tom.
- Éppen...
- Bocsi srácok, nekem mennem kell. Majd beszélünk- mondta Jack és letette.
- Szóval épp muffint sütök.
- Klassz. Csokisat?
- Aha.
-ÚÚÚÚ. Az a kedvencem.
- Klassz - egyébként épp neki sütöm, mert holnap szülinapja lesz, és meghívott a szülinapi buliára.
- Meggy darabokkal még finomabb.
- Igen, de én most málnát rakok bele.
- Málnát?
- Ja, mindent ki kell próbálni - nevetek.
- Igen. Na, én is megyek. Szia!
- Szia

Jelentem a muffinok isteniek lettek. Holnapi bulira kipipálva.

Reggel felvettem az új ruhámat, amit a buli miatt is vettem, meg azért is, mert tetszett.
- Sziasztok!
- Hova mész - kérdezte anya.
- Tom szülinapi buliára.
- Az ma van?
- Ö... Ja.
- Nem is sütöttünk semmit.
- Dehogynem. Tegnap sütöttem muffint. Nektek is raktam ki.
- Ó, rendben. Bocsi, hogy nem segítettem.
- Nem gond, Egyébként mizu veletek, a bandával?
Nagy összenézés.
- Semmi különös. Épp az új albumon dolgozunk, és most épp a képről vitázunk.
- Aha.
- És veled mizu?
- Semmi különös. Megy a suli, várom az új sulit. Ennyi.
- Vigyelek el Tomékhoz - kérdezte apa.
- Megtennéd?
- Persze. Hányra kell ott lenni?
- Négyre.
- Rendben.

Elvitt apa a buliba, nagyon jó volt. Tízkor Riker értem jött.
- Mizu kislány - kérdezte Riker.
- Semmi.
- Jó volt?
- Igen, nagyon. Maradt még muffin, edd csak meg.
- Komoly?
- Ja. Na, de menjünk haza, nagyon fárad vagyok már.
- Oké.
Otthon végre. Most minden olyan jó, mintha a régi kerékvágás állna vissza.

Újra itt

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy nem volt rész sokáig, csak most a suliba 3 vizsgára - matek, irodalom, hittan - kell/kellett készülnöm, plusz a többi tárgyból is ugye tanulni, de sebaj, mert méjusban már többet tudok majd lenni, mert földrajzból is, fizikából is, bioszból is stb. most fejezzük be az egész éves anyagot, év végi nagy doga sosincs :D . Szóval hozom hamarosan az új részt. Ja, és a blogon újdonság, hogy miközben olvastok zenét is tudtok hallgatni :)

The admission date

Már 2 hónap eltelt a Hollywoodi látogatás óta, amikor elhatároztam, hogy jelentkezek a Disney Studiójába. Rengeteget készültem. Aztán a srácok is elnyerték az esélyt, hogy jelentkezzenek, de nem akarnak vele élni, inkább csak maguknak zenélgetnének. Hát ők tudják, de én mindenesetre ezerrel készülök. Éppen most is próbálom a három dalt, amivel készülni kell. 2 idegen nyelvű és 1 hazai, vagy fordítva. Én a második variációt választottam, és emellett még lesz egy meglepi csoportdal, amit helyben kellesz előadni a csoporttal, plusz rögtönzött tánc. Szóval éppen próbálok, vagyis anyunak és apunak adom elő, ha pontosabban akarok fogalmazni. A három dalom címe: Demi Lovato- Lo que soy, Martina Stoessel - Born to shine és az R5-től a Love me like that.

- Born to love, You were born to shine.
- Nagyon jó - tapsolnak - Csak annyin javíts, hogy az elején ne bizonytalanodj el, mert úgy nem lehet az elején érezni a dal lüktetését.
- Jó lesz. Holnap imádni fogják.
- Oké - mondtam - alig várom. De kik fognak jönni?
-Hát, nagyjából mindenki.
- Kiket értetek a mindenki alatt?
-  Mi, Riker és a barátnője, Ross és a barátnője, Ryland, Rocky, Lynch nagyiék, Ratliff nagyiék meg élő webkamerán nézik majd.
- K...ko...komolyan - böktem ki a kérdést - Nem sok ez egy kicsit?
- Ne izgulj, na. De most már menj aludni, holnap korán kell mennünk, hogy hamar végezz, és ne izgulj egész nap.


Másnap

Itt vagyunk, el se hiszem! Minden olyan fiatalos. Nagy üvegablakok, vidám színű szekrények. A termek ajtaja barátságos. A folyosó végén van egy asztal és ott várják a jelentkezőket. Egy nagy ajtó előtt van az asztal. Egy mosolygós hölgy fogad minket.

- Üdvözöllek! Hogy hívnak?
- Riley. Riley Ratliff - mondom egy kissé félve.
- Rendben. Te vagy a 10., az első csoporton belül az utolsó. Ne feledd. Gyere, bekísérlek az öltözőkhöz, a szülőket pedig megkérném, hogy itt várjanak.
- Ügyes leszel Riley!
- Sok sikert - mondták egyszerre.
A hölgy kinyitotta nagy ajtót és mikor beléptünk. Mikor beléptünk egy nagy függöny volt felhúzva, valószínűleg ott lesz a színpad, de mi nem láthatjuk. Bekísért az öltözőhöz.
- Rendben, akkor sok sikert!
- Köszönöm!
Alig akar telni az idő. Egyedül vagyok eben az öltözőbe, és amíg nem szólítanak itt kell lennem. Izgulok. Nagyon. Félek, hogy elszúrom. ( Riley ne félj, jó leszel). Kb. egy óra múlva benyit a kedves hölgy.
- Gyere, mindjárt e következel.
Kimegyünk az ajtón, útban vagyunk a színpadhoz.
- A szüleim hol vannak.
- Tudod, úgy csináltuk az egészet, mintha egy X-Faktor válogatás lenne. Ők egy külső térben vannak és egy TV-n nézik, a szereplésedet, de ne félj, közelről látják.
- Az szuper jó.
- Igen, ez idén most újítás.
- Kérjük a 10-est - kiáltják a színpad felől, majd egy fiú jött le a színpadról.
Felmegyek, kissé bátortalanul. Fülemnél a kis miki, de amint látom, van rendes miki is.
- Szervusz - köszöntött talán ránézésre Rowan Blanchard.
A zsűri 3 tagú volt, Rowanon kívűl még Martina Stoessel ( OMG) és Laura Marano ült. Mindegyikőjüket imádom.
- Mivel készültél - kérdezte Tini kedvesen.
- Elsőnek az R5-től a Love Me Like That-tel.
- Remek.
- Bemutatkoznál előbb vagy inkább először elénekelnéd - kérdezte Laura.
- Szerintem előbb inkább a 3 dalt elénekelném, mert már izgulok - mondtam nevetve és valamennyire oldottabban.
Elkezdtem a Love Me Like Thatot. Az elején nagyon izgultam, de mikor már feloldódtam és csak az ének járt az eszembe, már teljesen átadtam magamat a dalnak és énekeltem. Nem érdekelt, hogy nekik tetszik-e, az számít, hogy én élvezzem, és hozzam ki magamból a legtöbbet. Vége a dalnak. Vissza ide.
- Wáó! Remek volt - mondta Rowan.
- Köszönöm!
- Mi a második dalod címe - kérdezte Laura.
- Demi Lovatotól a Lo que soy.
- Hallgatjuk.
Elkezdtem ezt a csodás dalt. Az elején ettől nagyon féltem, mert mindig hamisan kezdtem, de most. Most egyszerűen szép és tiszta volt. Végre. Ross biztos örül, mert vagy 40x gyarkoroltuk együtt és még tegnap is elrontottam.
- Remek volt. A táncot szeretnénk most látni, utána pedig jöhet az utolsó dal - mondta Tini.
- Rendben.
Előadtam a táncot. Viszonylag könnyűt kaptam.
- Remek volt - mondta Laura - nagyon jó a mozgás technikád.
- Köszönöm!
- Akkor mi lesz az utolsó dalod címe - kérdezte Rowan.
- Martina Stoesseltől a Born to Shine
- Halljuk.
Nagyon nagyon izgulok, hisz az igazi előadó itt ül előttem és sejtelmem se volt, hogy ő lesz itt. Igyekszem, de szerintem rossz az egész. Csak éneklek és éneklek, míg vége nem lesz.
- Megmondom az igazat - kezdte Tini - te vagy az első ember, akitől hallom és nagyon imádtam. Nagyon jól előadtad.
- Ööö... Köszönöm!
- Akkor jöhet a bemutatkozás - mondta Laura.
- Hogy hívnak - kérdezte Rowan.
- Riley Ratliff.
- Az a Rarliff - kérdezte Laura - az R5 dobosa?
- Igen.
- OMG! Örülök, hogy megismerhetlek. És hány éves vagy.
- 14.
- Hallom beszélsz spanyolul - mondta Tini.
- Igen, az iskolába azt tanulom, és imádom.
- Ó, ennek nagyon örülök. De most akkor jöjjön a csoportos dal.
Bejött még 4 lány és 5 fiú, így voltunk 10-en.
- Húzzatok.
Egy srác, húzott is.
- Kaptok 5 percet, hogy megbeszéljétek.
Hátrább mentünk.
- Oké. Te - mutatott rám - énekled Demi részét, én Joet. Te - mutatott a mellettem álló szőke lányra - a másik lány részét, te pedig - mutatott egy vörös hajú srácra - Nick részét.
- Rendben megvan az 5 perc szerintem, úgyhogy kezdjétek.Elkezdtük. Mielőtt megkérdeznétek, hogy melyiket adtuk elő, már linkelem is

Nagyon jól sikerült.

Fél óra múlva.

- Gyertek gyerekek a színpadra.
Felmentünk.
- Rendben. Akkor egy kis csöndet, mivel szeretnénk közölni az eredményeket. Tini kérlek.
-  Köszönöm Rowan. Szóval ma itt 10 tehetséges gyereket láttunk, mindegyikőtök jó volt valamiben, de mi most két embert választhatunk, hisz idén is csak 12 fős osztály indul. Volt köztetek két nagyon tehetséges ember, akik igazán kiemelkedtek, de mi mégis igen sokáig tanakodtunk. Szóval, most mindenkinek adunk egy kártyát és egy borítékot. Mindenki csak a kártyát nézze meg és aki nemet kapott az mindenféle érzelem nyilvánítás nélkül menjen ki balra, jobbra pedig majd az a két ember aki igent kapott.
Elkezdték osztani a borítékokat és a kártyákat.
- Rendben. Akik a nemet kapták azokat megkérem most, hogy távozzanak, akik igent kaptak azok két percre még maradjanak.
Megnézem a kártyám. OMG! Rosszul látok. Erre az van írva, hogy igen. Kiment mindenki aki nemet kapott.
- Nos, ti ketten lesztek az új osztály tagjai ebből a csoportból. E-mailbe küldünk majd még információkat, de addig is üdv a csapatban.
Felálltunk a vörös hajú sráccal és kimentünk. Felvettek minket. El se hiszem. Kimentem a kijáraton és oda jutottam vissza, ahonnan bejöttünk. Stormie nagyi van itt, a többiek is valahol itt vannak, biztos vagyok benne.
- Nagyi - öleltem meg.
- Kicsikém! Hogy sikerült?
- Felvettek!
- Ó ez csodás! Gyere mondjuk el a többieknek.
- Várj nagyi! Meg akarom őket egy kicsit viccelni. Tegyünk úgy, mintha nem vettek volna fel. Oké?
- Rendben.
- Egyébként hol vannak?
- A büfénél.
- Gondolhattam volna.
- Szia kicsim - jött oda anya, és apa majd a többiek - na, bent vagy.
- Szerintem nem, de nézzétek meg a kis cetlit azon van.
- Nézzünk. Az van ráírva, hogy igen.
- Benn vagy - kérdezte Rydel nagy örömmel.
- Igen - mondtam majd a nyakába ugrottam.
- Tudtuk Riley, hogy bent leszel!
- Igen, még a Lo que soy-t is tisztán énekelted.
- Köszönöm!
Este grilleztünk, ünnepeltünk. Nagyon boldog vagyok és remélem az is maradok. Sokat várhattak kint, amíg benn voltam.