Új élet

A suli a szokás szerint unalmas volt. Fizika, irodalom és még kit tudja milyen órák egymás után. Az angol az nagyon könnyen megy ( mivel apa csak angolul tudott, így az angolt és a magyart is anyanyelvi szinten tudom beszélni). Brigivel hazafelé beugrottunk a mekibe, mivel az ebédet megint otthagytuk :P ( Nagyjából mindig ott hagyjuk). Szeretek itt lakni, hisz nagyon szép ez a város ( ki ne akarna Budapesten lakni) .
 A biciklivel csak úgy repülünk haza felé. A lakótelepi házak sorba követik egymást és az egész egy végtelen nagy messzeségbe nyúl ( talán, mint a Hortobágy :P ). Levittük szorgosan a bicikliket a pincébe és rohantunk fel az első emeletre.
- Sziasztok - köszönt Máté bá, Brigi papája.
A szokásos sziával elhaladtunk, majd leültünk tanulni.
Fél óra múlva Timi néni nyitott be a szobámba.
- Riley drága, a család segítőtől vannak itt.
- Már megint, hisz egy hete voltak.
- Tudom, tudom. De most más miatt jöttek, amivel kapcsolatba veled kell, hogy beszéljenek.
Kimentünk a konyhába. Megint az a szőke hölgy van itt, a nagy piros tűsarkújában.
- Szervusz Riley!
- Jó napot!
- Riley van egy jó hírem.
- Mi?
- Lenne egy pár, aki szívesen örökbe fogadna téged.
- Itt laknak Budapesten? És minek menjek el, eddig is jól megvoltam itt - duzzogok.
- Tudom, tudom, de tudod jól, hogy ez csak egy ideiglenes lakhely. Nem maradhatsz itt örökre. És nem, nem Budapesten élnek.
- Akkor mégis hol?
- Los Angelesbe, ezért szükséged lesz az angol tudásodra.
- De...
-Semmi de. A héten fogsz menni. Itt van a repülőjegyed. Csomagolj mindent össze, és szombaton szállj fel a gépre.
- Jó, dehát kik azok?
- Majd a reptéren névtáblával a kezükbe várnak, ne aggódj.
-Rendben.


Szombat

-Brigi én nem akarok menni.
- Jaj, dehogy nem. Amúgy is tartjuk majd a kapcsolatot. De most már menned kell!
-Köszönök mindent! Viszlát!
Felszálltam a gépre. Mindent elhoztam, az ágy és az egy szekrény kivételével. Nagyon furi lesz... A repülő felszállt és irány az új életem felé!